Riportunk során felkerestük a magyar vasútijármű-gyártás egyik letéteményesét, a zöldmezős beruházásként egy év alatt felhúzott szolnoki Stadler-gyárat, hogy megismerkedjünk azzal a hellyel, ahol az utazóközönségnek is oly kedves motorvonatok születtek.

A piroskai ipari park távoli sarkában fekvő gyáregység a ködös decemberben csak lassan tűnt elő, s kívülről, a cégnévtől eltekintve, nem sok jel árulkodott, hogy odabent nem egy mindent árusító hipermarketet, hanem vonatokat találunk majd. Közelebb érve azonban a parkolóban az autók mellett fura, motorvonatorrokra emlékeztető fémdarabokat véltünk felfedezni, s később kiderült, okkal: a gyártási volumen a válság ellenére oly mértékben növekedett meg, hogy már most, kevesebb, mint két évvel az átadás után a tárolási kapacitás növelésére van szükség, így a hegesztőcsarnok után most egy raktárépülettel bővítik az üzemet. Addig azonban esetenként előfordulhat az is, hogy a dolgozók Suzukijai közt a FLIRT-ök is helyet kérnek maguknak. De milyen út is vezetett idáig?

Miből lesz a cserebogár? A profilok közelebbről – ezek összehegesztéséből készülnek a szerelvények
(felvételek: Vörös Attila)

A legkisebb nagyként, vagy a legnagyobb kicsiként emlegetett svájci járműgyártó húsz évvel ezelőtt még csak alig két tucat embert foglalkoztatott. Ekkor vette át a céget a svájci jégkorong ligában is edződött vállalkozó Peter Spuhler, aki ma is a csoport vezérigazgatója: az ezt követő húsz évben megszázszorozódott a dolgozók létszáma, s mára több mint háromezer embert foglalkoztatnak világszerte. Ezt a dinamikus fejlődést az utóbbi évtizedben mi is végigkövethettük, amikor a MÁV hangos motorvonattendere kapcsán az érdeklődés homlokterébe került az addig kevésbé ismert gyártó, aki végül győzedelmeskedett a megmérettetésen – s utána még hosszú ideig máshol sem talált legyőzőre, ha a FLIRT indult egy tenderen, akkor ott másnak nem termett babér.

Hazánkban egyedülálló a háromdimenziós CNC-eszterga, amely az üvegfal mögötti teret tölti ki. Előtérben a kezelőszervek és az irányítók

Az eszterga belülről: itt kerülnek ablaknyílások az addig osztatlan felületre
(jószeműek a Stadler kommunikációs vezetőjét és ezen sorok íróját is felfedezhetik a képen)

Ez az egyik ok, hogy a szolnoki üzemegység a válság ellenére is stabilan növekedni tud, a másik a vasútijármű-gyártás hosszú átfutási ideje, amelynek következtében egy szerződés teljesítése évekbe is telhet, s ez mérsékli, de legalábbis késlelteti a válság hatását. A harmadik pedig az EU-tagok által követett politika, jelesül a közösségi közlekedés töretlen fejlesztése.

A hegesztés is korszerű, programozott, automata robotokkal történik

A belső munkákat a dolgozók kézzel végzik

No, de miért éppen a kies Szolnok? A gyár Magyarországra hozásában kulcsszerepe volt annak, hogy a MÁV lehívta a második harminc szerelvényre vonatkozó opciót, s ezzel a további együttműködés előtt is megnyílt az út, legalábbis a kölcsönös pozitív tapasztalatok erre engednek következtetni (itt jön ismét a képbe az a tény, hogy a Stadler kisebb gyártó: számára a relatíve kicsi magyar fontosabb piac lehet, mint a legnagyobbak számára). Szerepe volt továbbá annak is, hogy hazánkat a Stadler a kelet-közép-európai térség stratégiai jelentőségű és a jelenlegi elavult járműpark miatt nagy növekedési potenciálú piacának tekinti. Magyarországon belül sem volt egyértelmű a helyszín, sokáig Székesfehérvár tűnt befutónak, ám Szolnok az utolsó pillanatban „hajrázott” és olyan kedvező ajánlatot tett, amelyet nem lehetett visszautasítani – emellett persze a város vasúti hagyományai és a kelet-magyarországi munkahelyteremtésre kapott nagyobb támogatás is sokat nyomtak a latban.

Festés előtt: a még „nyers” alumíniumkasztni a hegesztőcsarnokban áll, a festőcsarnokba történő átvitel után hamarosan korunddal fújják le, hogy megérdesítsék a felületét, ezután jöhet…

…az alapozás a három festőkamra egyikében

Az alapozás után következik a festés – összesen hat réteget visznek fel

A végső fázis a járműszekrények festési hibáinak kézi javítása. A járművek a milánói FNM vasúttársaságnak készülő GTW-k. A gyárban még a norvég megrendelésre készülő FLIRT-IC-k tetőelemeit hegesztik

A vasúti hagyományok említése talán csak egy üres frázisnak tűnhet, de nem az: tervben van a MÁV-GÉPÉSZET-tel való együttműködés a FLIRT-ök 2012-ben esedékes magasabb szintű karbantartására, de a helyi szakközépiskolával is együttműködnek a festők kiképzésében, így a munkáskezek utánpótlásáról is gondoskodnak. A hegesztőket és a CNC-esztergályosokat házon belül képzik, néha svájci segítséggel: tanulmányúttal, oktatókkal – nem csoda, ha mindenkivel szemben elvárás a németnyelv-tudás. Jelenleg százhetvenen dolgoznak a falak közt, cél a kétszázas létszám elérése, ám ez sem a végső állapot. Nyílt titok, hogy a vállalat szeretne ideköltöztetni végösszeszerelő kapacitást is, hogy a járművek a saját lábukon hagyhassák el az üzemet – a közeli 145-ös vonalon keresztül –, ám ez a tízmilliárdos nagyságrendű beruházás, ami további 200 fő alkalmazását is jelentené, egyelőre még várat magára.

A kevésnek bizonyuló raktárkapacitás orvoslására épül a raktárcsarnok – átadása után remélhetőleg a gyáron belüli költözködés és a néhol tapasztalható átmeneti állapotok is véget érnek

Természetesen a bővítés nagyobb eséllyel valósul meg, hogyha a Stadler további sikereket tud hazánkban elérni. Az új járművekre vitathatatlanul szüksége van a MÁV-nak, ahol a hatvan FLIRT motorvonattal is a legnagyobb mértékig meg vannak elégedve. Kérdés csupán, hogy a közbeszerzés jól ismert útvesztőiben ez az ajánlólevél számít-e majd, vagy a gyümölcsöző együttműködés dacára újabb motorvonat-sorozatot üdvözölhetünk a magyar vaspályákon. Egy üzem gazdaságos működésének feltétele ugyanis, hogy részben hazai piacra termeljen, ami jelenleg Szolnokon esetében nem áll fenn (jelenleg olasz járművek és norvég járműalkatrészek készülnek a gyárban), ugyanis egyelőre teljes mértékben exportra termel a cég. Nem reménytelen azonban ennek elérése, hiszen a küszöbön áll a GySEV motorvonat-beszerzése, a MÁV járműpark-korszerűsítésével is számolhatunk, továbbá a HÉV és a fogaskerekű szerelvényeinek cseréjének ideje sincs már messze. Utóbbiak gyártásában a Stadler a világon az egyedüli szállító.

A parkoló, ahol autók helyett vonatorrok állnak. Megfigyelhető a masszív építés: az ütközők folytatásai, a rudak, tömör alumíniumból készültek. Első a vezér élete

A magyar vasútijármű-gyártás letéteményesének is nevezett szolnoki üzem előtt tehát, ha minden jól megy, fényes jövő áll, de ehhez nekünk is tennünk kell, hogy közbeszerzéseink során – ahogy az Nyugat-Európában is divat – az itthon munkahelyet biztosító termelők előnyt élvezzenek – vagy legalábbis ne kerüljenek hátrányba. Az ismert filmes idézettel élve, ez lehet „the beginning of a beautiful friendship”.

(januárban a pusztaszabolcsi karbantartóbázist is felkeressük, amelyről szintén képes beszámolóval tudósítunk majd)

Búcsúzóul egy elkapott pillanat. Készül az emeletes szerelvény…

Mózes Krisztián

forrás: iho.hu