Új irányvonalak az uniós CSR stratégiában

Az Európai Bizottság tavaly októberben új intézkedéscsomagot terjesztett elő a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) előmozdítására. E csomag alapvetően annak szellemében született meg, hogy a vállalkozások hozzáállásának felelősségteljesebbé válása fokozza és fenntarthatóbbá teszi a gazdasági növekedést, és ezáltal az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és növekedési célkitűzéseinek eléréséhez is hozzájárulhat.

Az új CSR stratégia a korábbiaknál sokkal ambiciózusabb, és alapjaiban szakít azzal a féloldalas, elfogult korábbi megközelítéssel, amely szerint a vállalati társadalmi felelősségvállalás tisztán önkéntes, vállalati meghatározottságú, az állami/jogi beavatkozástól mentes tevékenyég. Az új stratégia fő célja, hogy a vállalati szférába vetett bizalmat –– különösen a fogyasztói bizalmat –– és a vállalatoknak a társadalom jólétéhez való hozzájárulását fokozza. A kezdeményezés annak is félreérthetetlen jele, hogy a Bizottság egyre fokozottabban törekszik a magánszféra bevonására a szociális és környezeti kérdésekbe, ennek pedig államháztartási megszorítások idején különös jelentősége van. A Bizottság ezen kívül a multinacionális cégek átláthatóságának növelését és a fenntartható vállalkozási tevékenységnek e cégek körében való előmozdítását is szorgalmazza.

Az előzmények
A CSR eddigi, klasszikus megközelítése értelmében a vállalati szociális felelősségvállalás (CSR) azt jelenti, hogy a stratégiai és működésbeli döntések, illetve a partneri / érintetti (ld. stakeholder-ek) kapcsolatok során a vállalkozások önként figyelembe vesznek környezetvédelmi és szociális szempontokat is. A gyakorlatban ez például úgy valósulhat meg, hogy a vállalkozás szem előtt tartja alkalmazottai, ügyfelei és üzleti partnerei egészségét, biztonságát és általános jóllétét; munkavállalóit például képzési és fejlesztési lehetőségekkel, esetleg nyereségrészesedéssel motiválja; tiszteletben tartja és értékeli a munkaerő diverzitását; odafigyel a tevékenysége során felhasznált természetes erőforrásokra; befektetési döntések meghozatalakor és a beszállítói lánc kialakításakor figyelembe vesz bizonyos környezetvédelmi és szociális kritériumokat stb. A jogszabályokban foglalt minimumkövetelményeknek természetesen minden vállalkozásnak meg kell felelnie.

A hosszú távon gondolkodó cégek ugyanakkor önszabályozással kidolgozhatnak olyan környezetvédelmi és szociális stratégiákat is, amelyek a jogszabályokban, kollektív szerződésekben előírtaknál szigorúbb követelmények teljesítését tűzik ki célul. Ez a hozzáállás elősegítheti a versenyképesség növekedését, hozzájárulhat az üzleti tevékenység fenntarthatóságához és a vállalkozás gazdasági sikeréhez.

A CSR gondolata rendkívül rövid idő alatt "robbant be" az Európai Unió szociálpolitikájának főáramába. Noha már a 70-es években is foglalkozott a Bizottság a multinacionális vállalatok növekvő szerepével , EU szinten a CSR-diskurzus igazi kezdete csak a 90-es évek elejére datálódik. 1993-ban az EU Bizottságának elnöke, Jacques Delors egy kéréssel fordult Európa üzleti világához, amelyben arra hívta fel a vállalatokat, hogy vállaljanak részt a társadalmi kirekesztés, szegénység elleni harcban. Ennek folyományaként került sor 1995-ben egy hasonló célzatú nyilatkozat kiadására , illetve még ebben az évben megalakult a European Business Network − a mai CSR Europe elődje −, melynek máig fő küldetése a CSR-vonatkozású tapasztalatcsere elősegítése.

A következő fontos állomás a 2000 márciusában lezajló Lisszaboni EU-csúcs, ahol tulajdonképpen a CSR-téma az EU politikai napirendjére került. A Lisszaboni célok valójában ugyanazt a szemléletmódot fogalmazták makropolitikai (közösségi) célkitűzéssé, amit mikro (vállalati) szinten a CSR jelent, nevezetesen a versenyképesség és a felelősség céljainak összebékítését (ld. "felelős versenyképesség"). A Bizottság 2001-ben tette meg az első igazán fontos lépést CSR-ügyben, amikor egy vitaindítónak szánt Zöld Könyvet bocsátott útjára. A cél az volt, hogy bevezesse a köztudatba a témát, széleskörű vitát és eszmecserét generáljon. A Bizottság ennek jegyében publikálta 2002 júliusában első CSR-stratégiáját, cselekvési programját egy Közlemény formájában.

Fontos eredmény, hogy ez alapján állt fel az azóta is múködő többszereplős európai CSR-Fórum (EMS-Fórum: European Multi-Stakeholder Forum on CSR). E Közlemény is kiállt a CSR önkéntes koncepciója mellett. Az EMS-Fórum mellett egyébként működik egy másik fontos EU-szintű CSR-mandátumú fórum is: már 2002 óta rendszeresen (6 havonta) ülésezik a tagállami CSR-közpolitikákról eszmét cserélő magas szintű testület.

2006 márciusában jött ki a Bizottság újabb, második CSR-Közleménye. A késedelem oka elsősorban az uniós CSR-vita szélsőséges polarizálódása volt. Szinte feloldhatatlannak tűntek ugyanis az ellentétek a CSR-t a külső ellenőrzés és jogalkotás tárgyaként viszont látni kívánók, illetve a CSR-t kizárólag a vállalatok által irányított gyakorlatként szemlélők között. A Bizottság végül úgy döntött, hogy kvázi kilép a vitából, és létrehozott egy szigorúan szabályozásellenes Közleményt, amely teljes egészében követi a már a Zöld Könyvvel is adaptált üzleti látásmódot, azaz az önkéntesség vezérelvét (a vita elfajulását szimbolizálja, hogy a Közlemény végső szövegezéséből a civil szervezeteket és a szociális partnereket kihagyták).

Az Európai Parlament egyébként élesen kritizálja a Bizottságot azért, hogy ilyen kiterjedt vállalati érdekérvényesítést tett lehetővé. E Közlemény a CSR-nek kulcsszerepet szán az Európai Szociális Modell elemét képező növekedési és munkahely-teremtési partnerség megvalósításában, illetve Európát egyfajta "kiválósági központnak" titulálja a vállalatok társadalmi felelőssége terén. A Közlemény rendelkezett a CSR új Európai Szövetségének kezdeményezéséről is. A Szövetség (European Alliance for CSR) struktúrájában egyébként ún. "CSR-laboratóriumok" (egyfajta "think-thank"-ek) kezdték meg munkájukat, melyek egy-egy vállalat mellett működve, egyes CSR-vonatkozású témákat vizsgálnak, "tesztelnek".

A "laboratóriumok" 2008 végén húsz tipikus CSR-témában álltak elő gyakorlatias eszközrendszerekkel (CSR Toolbox ). E kezdeményezés egy versenyképesebb és felelősebb Európa érdekében a CSR ideája felé törekvő vállalatoknak kíván innovatív üzleti modelleket és lehetőségeket felmutatni. A Bizottság tehát ismét nyilvánvalóvá, sőt még határozottabbá tette az "önkéntes" CSR melletti elköteleződését, szabályozásellenes megközelítését. Mindennek folytatásaként a CSR Europe 2010 októberében indította útjára az Enterprise 2020 programot, a "jövő vállalkozásához vezető út" megtalálása érdekében.

Az Enterprise 2020 célja a vállalatok támogatása a fenntartható versenyképesség kialakításában az innovációra és a tapasztalatcserére épülő közös platform biztosításával, a vállalatok és érdekcsoportok közötti szoros együttműködés elősegítése az együttműködés új módozatainak kialakítása révén a fenntartható jövő érdekében, illetve a vállalatok társadalmi felelősségvállalása terén Európa globális vezető szerepének megerősítése az uniós intézmények és a nemzetközi gazdasági szereplők szélesebb körben történő bevonásával.

Mérföldkőnek tekinthető az európai CSR-közpolitikában az Európai Parlament 2007 márciusában hozott CSR-határozata , mely a már említett 2006 márciusi Bizottsági Közleményre adott válaszként született. Az EP-jelentés élesen kritizálja az önkéntesség elvét, hisz meglátása szerint "…a betarthatatlanság koncepciója néhány vállalat számára lehetővé teszi a társadalmi felelősség hangoztatását, miközben ugyanakkor nem tartják tiszteletben a helyi vagy nemzetközi jogszabályokat…." A dokumentum határozottabb EU-s koordinációt, sőt több ponton jogalkotást sürgetett a témában, amely igényeknek lényegében az alább ismertetendő friss, 2011-es CSR-stratégia látszik immár valamelyest megfelelni.

Az új stratégia főbb elemei
A vállalati társadalmi felelősségvállalásáról szóló új bizottsági Közlemény a CSR kérdését az aktuális EU 2020 stratégia kereteibe ágyazza. Az EU 2020 fő célja, hogy az EU gazdasága intelligens, fenntartható és inkluzív legyen. A CSR hosszú távú munkavállalói, fogyasztói és állampolgári bizalmat építve szolgálja a fenntarthatóság elvét, illetve új üzleti, növekedési lehetőségeket is tartogat. Az új, 2002 és 2006 után a harmadik − és egyben leghatározottabb hangvételű − CSR Közlemény azt is egyértelműen leszögezi, hogy a gazdasági válság tompítása is a CSR része, továbbá hogy a vállalati szférában vetett − és a válsággal megrendült − bizalom helyreállítása kulcskérdés.

A társadalmilag felelősségteljes vállalkozás új koncepciójának igénye annak felismeréséből is ered, hogy a még jelenleg is hatásait érzékeltető válság nemcsak gazdasági és pénzügyi, hanem etikai természetű is. A CSR tulajdonképpen a rövid távú profitmaximalizálás és a fenntartható értékteremtés közötti egyensúly megteremtésnek egy eszköze.
Az új CSR-stratégia kiegyensúlyozottabb, minden érdekelt véleményét jobban figyelembevevő hangvételre törekszik. Ez már csak azért is fontos, mert a Bizottság 2006-os − legutóbbi, korábban említett − CSR-stratégiáját többen (pl. az Európai Parlament, civil szervezetek) vádolták "féloldalassága" miatt, hisz az az önkéntesség elvének piedesztálra emelésével és abszolutizálásával tisztán az erős európai lobbi-erővel is bíró multinacionális vállalati szféra érdekeit tükrözte.

Az egyensúlyteremtés egy másik dimenziója az önkéntes és a kötelező CSR megközelítések tervezett jobb összehangolása. A korábbi tisztán önkéntes, vállalati önszabályozáson, elköteleződésen alapuló CSR koncepciót egyértelműen felváltja egy olyan új európai CSR-felfogás, amelyben a közpolitikai (EU-s és tagállami) orientációnak és végső soron − egyes területeken − a jogi szabályozásnak, kötelezésnek is fokozottabb jelentősége lesz (a Közlemény maga a "complementary regulation" kifejezést használja leginkább, utalva az önkéntes vállalati kezdeményezéseket kiegészítő jogi szabályozás fokozódó igényére). Határozott célja tehát az új agendának az is, hogy egyértelműbb, világosabb CSR-elvárásokat fogalmazzon meg a vállalatokkal szemben. A CSR alapvetően tehát még mindig a "puha jog" (soft law) világa, de egyértelmű "keményedés" mutatható ki a területen, az új stratégia pedig − először az EU 2000 óta létező CSR-politikájának történetében − konkrét jogalkotási lépések lehetőségét villantja fel.

Az új stratégia a CSR-nek olyan, új, korszerűsített meghatározást ad, amely összhangban van a nemzetközileg elfogadott CSR alapelvekkel és iránymutatásokkal (e körben kiemelt jelentősége van az új, 2011-es ENSZ Irányelveknek az üzleti szféra és az emberi jogok kapcsolatáról − UN Guiding Principles on Business and Human Rights). A Közlemény olyan stratégiát fogalmaz meg, amelynek köszönhetően a vállalkozások sikeresebben tudják a bennük rejlő lehetőségeket kiaknázni. A fő cél a vállalkozási szférába vetett bizalom növelése. Jelzésértékű, hogy az új CSR-fogalom mellőzi az eddig hangsúlyos "önkéntes" szót is a definícióból, és − fokozottabb normatív súllyal − a következőképpen definiálja a CSR-t: "a vállalatok felelőssége a társadalomra gyakorolt hatásaikért."

Az új stratégia megállapítja, hogy ahhoz, hogy a vállalatok teljes mértékben megfeleljenek a társadalmi felelősségvállalás standardjainak, szükséges, hogy olyan belső folyamatokat működtessenek, amelyek révén szociális, környezetvédelmi, etikai és emberi jogi szempontokat érvényesítenek üzleti tevékenységükben és alapvető stratégiájukban, szoros együttműködésben az érdekelt felekkel (stakeholder-ek). A fentieken túl a Közlemény kifejezetten is hangsúlyozza, hogy a jogi megfelelés (legal compliance) a CSR alappillére. A Közlemény jogi tónusát fokozza, hogy az egész CSR kérdést voltaképpen emberi jogi alapokon közelíti meg, kifejezetten kiemelve például beszállítói, alvállalkozói láncok felelős menedzsmentjének fontosságát (RSCM) , illetve az emberi jogi és CSR szempontok megjelenítését az átfogó jogi megfelelőségi / gondossági vizsgálatok (due diligence) körében.

A Közlemény ugyanakkor nem szűklátókörű, nem csupaszítja le a CSR-t a jogi megfelelésre, hiszen aláhúzza annak multi-dimenzionális, komplex jellegét, sokszínűségét. A lényeg az, hogy a CSR soha ne pusztán egyfajta kirakatpolitika és üres trend legyen, hanem szervesen integrálódjon az üzleti stratégiákba. Az állam és a közpolitika ebben pedig számos módon segíthet: példamutatással, a háttérfeltételek megteremtésével, szakpolitikai koordinációval, a releváns szakpolitikák (pl. foglalkoztatáspolitika, fogyasztóvédelem, munkajog, szociális politikák stb.) és technikák (pl. jogi kötelezés, pénzügyi támogatás, motiváció, információs eszközök, partnerségek stb.) okos "mixelésével", végső soron, egyes pontokon pedig jogalkotással is (pl. a vállalatok CSR-béli tevékenységének transzparensebbé és összemérhetőbbé tétele CSR-jelentések kötelező közzététele útján; a CSR piaci elismertségének fokozása például a közbeszerzések ilyen irányú kondicionálása révén; a multinacionális vállalatok emberi jogi vonatkozású elszámoltathatóságának megteremtése stb.).

A CSR-stratégia kiegyensúlyozottabb mivoltának az is szignifikáns jele, hogy az eddigi, némileg részrehajló üzleti megközelítés helyett immár nagyobb jelentőséget tulajdonít a szociális párbeszéd és partnerség tárgybéli szerepének. Többek között rámutat, hogy az európai szintű ágazati szociális párbeszéd bizottságokban már eddig is számos előremutató CSR-tárgyú kezdeményezés valósult meg , továbbá az európai multinacionális vállalatok és globális szakszervezeti szövetségek között kötött úgynevezett transznacionális vállalati megállapodások, TCA-k (egyfajta "globális kollektív szerződések") száma is fokozatosan emelkedik (2006: 79 db; 2011: 140 db.). A TCA-k terjedését − részint az új CSR-stratégia részeként − az EU határozottan támogatni fogja (továbbá a megállapodások nyilvános adatbázisának felállítása is a tervek között szerepel).

Az új CSR stratégia további fontos előnye, hogy nem sematikus, felismeri a multinacionális vállalatok és a KKV-k (kis- és középvállalkozások) CSR-szerepe és CSR-megközelítése közötti szerves különbségeket. Nem kívánja a "nagyokra" kialakult CSR standardokat és technikákat mechanikusan "ráhúzni" a "kicsikre", hanem elismeri, hogy a KKV-k CSR megközelítése sokkal informálisabb és intuitívebb. A standardizált − esetleg kikényszeríthető − CSR megoldások tehát inkább a "nagyokra" célzottak. A KKV-k nagy része tulajdonképpen mindig is végzett olyan tevékenységet, amelyet a manapság használt "vállalkozások társadalmi felelőssége" megnevezéssel lehetne illetni, még akkor is, ha saját maguk nem ismerik vagy használják a CSR-fogalmat tudatosan. Ugyanakkor a nagyobb vállalkozások CSR tevékenységével összevetve a KKV-ké kevésbé intézményes és jobban ösztönös, de semmiképpen sem kevésbé értékes. A cél végső soron az, hogy minél több KKV is vegyen ki minél nagyobb részt a vállalkozások társadalmi felelősségvállalásból. Az államok és az EU ebben főként strukturált, célzott tanácsadással tud támogatást adni.

Konkrét célkitűzések a 2011 és 2014 közötti időszakra
Az új stratégia egy konkrét cselekvési menetrendet fektet le az elkövetkezendő évekre, nyolc területre fókuszálva. Ezek megvalósításáról 2014-ig kell gondoskodni.

  • A CSR láthatóságát, a bevált legjobb gyakorlatok (best practices) terjesztését, illetve a vállalkozási szférába vetett bizalom növelését szolgálja a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) európai díjának 2013-ra tervezett bevezetése, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos többszereplős (multi-stakholder) platformok létrehozása egyes érintett ipari ágazatokban (konkrét CSR-kötelezettségvállalások kidolgozására és azok közös nyomonkövetésére).
  • Az üzleti életben érvényesülő bizalom javítása és nyomon követése végett az Európai Bizottság nyilvános társadalmi vitát kíván indítani a vállalkozások szerepét és lehetőségeit feltérképezendő, továbbá megszervezésre kerül az üzleti életbe vetett állampolgári bizalmat vizsgáló rendszeres európai felmérés. A bizalom fokozását célozza az is, hogy a fogyasztóvédelmi jog eszközeivel az EU határozottabban kíván fellépni a CSR-t félrevezető kirakatpolitikaként, látszatintézkedésként (ld. "green-washing", "white-washing") kihasználó vállalatok ellen.
  • A tervek között szerepel a CSR szférájában elburjánzott különböző vállalati ön- és társszabályozási folyamatok (self- and co-regulation processes) színvonalának a javítása, mégpedig a Bizottság által kidolgozandó protokoll / útmutató (code of good practice) révén.
  • A felelős vállalati magatartás (CSR) piaci elismerését, jutalmazását hivatottak szolgálni a fogyasztási, a beruházási és a közbeszerzési uniós politikák ilyen irányú, újszerű hasznosításai. Várható például a közbeszerzési szabályok közeljövőbeli, CSR-orientált felülvizsgálata (a szociálisan felelős közbeszerzés − SRPP: Socially Responsible Public Procurement − eszméjének jegyében ), illetve a felelős befektetések (SRI: Socially Responsible Investment) támogatása azáltal, hogy megvalósulhat a befektetési alapok és pénzügyi intézmények általános kötelezése nyilvános jelentés közzétételére SRI tárgykörben.
  • A vállalatok nem-pénzügyi jelentései (CSR, vagy fenntarthatósági jelentések), azaz a szociális és környezeti információk jelentés útján való nyilvánosságra hozatala kapcsán az új EU-s CSR-politika is megerősíti a Bizottság azon szándékát, hogy a közeljövőben terjesszen elő egy új jogalkotási javaslatot a témában. Ez tehát az egyik olyan konkrét pont, ahol a közeljövőben úgymond "kemény" jogi beavatkozás várható a CSR "puha" mezőjébe. Egyébként a hatályos EU-s szabályokon messze túllépve, a nem-pénzügyi tárgyú jelentéseket bizonyos körben már több EU-tagállam is kötelezővé tette (pl. Franciaország, Dánia), illetve gyorsan nő az önkéntesen jelentő vállalatok száma is (kb. 2500 európai nagyvállalat publikál rendszeresen CSR-jelentést). A szférában tehát kétség kívül harmonizációra, átláthatóságra lenne szükség az összehasonlíthatóság és kiszámíthatóság érdekében, amit a tervezett jogalkotási kezdeményezés lenne hivatott biztosítani.
  • Továbbra is alapvető, sőt egyre jelentőségteljesebb célkitűzés a CSR integrálása az oktatás, képzés és kutatás területére: a Bizottság további − többek között financiális − támogatást kíván nyújtani az oktatás és képzés terén a CSR népszerűsítéséhez.
  • A stratégia − annak EU-s dimenziója mellett − kihangsúlyozza a nemzeti és szub-nacionális CSR politikák jelentőségét is: a Bizottság felkéri az EU tagállamait, hogy 2012 közepéig készítsék el − vagy frissítsék − saját nemzeti terveiket a CSR előmozdítása érdekében. Továbbá EU-szintű rendszeres "peer review’" mechanizmus (egyfajta partneri alapú külső ellenőrzés) kerül kialakításra a nemzeti CSR közpolitikák összemérése végett. Mindez azért is fontos, mert jelenleg a 27-ből csupán 15 EU tagállamnak van kiforrott − ám egymástól jelentősen eltérő − nemzeti CSR akcióterve (pl. hazánk is súlyos lemaradásban van e téren).
  • Az EU-s CSR-agenda leteszi a voksát az európai és a globális CSR-megközelítés jobb összehangolása mellett. E kontextusban az EU megerősíti elkötelezettségét a CSR legfőbb, leginkább hiteles nemzetközi standardjai tekintetében, ezáltal alapvetően jogi, emberi jogi kontextusba helyezve a kérdést. E körben az alábbi nemzetközi dokumentumoknak ad kiemelt jelentőséget a stratégia: az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásai; az ENSZ Globális Megállapodása / Global Compact (UNGC); az ILO Tripartit Nyilatkozata a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozólag; az új 2011-es ENSZ Irányelvek az üzleti szféra és az emberi jogok kapcsolatáról (UN Guiding Principles on Business and Human Rights) és az ISO 26000 szociális felelősségi tárgyú útmutató standardja. Az új EU-stratégia nyomatékosan felhívja az európai multinacionális nagyvállalatokat arra, hogy köteleződjenek el standardok mellett, alkalmazzák azokat. Különösképpen hangsúlyozza az EU is a vonatkozó új ENSZ standard fontosságát (2011-es ENSZ Irányelvek az üzleti szféra és az emberi jogok kapcsolatáról − UN Guiding Principles on Business and Human Rights ). Ennek megvalósítása és gyakorlatba való átvitele érdekében az EU előirányozza, hogy az ENSZ Irányelvek alkalmazását elősegítő célzott útmutatókat készít egyrészt bizonyos kiemelt ágazatok tekintetében, (szektorálisan), másrészt a kis-és középvállalkozások (KKV-k) speciális igényeire szabva. Továbbá maga az EU is ki fogja tűzni saját emberi jogi prioritásait az ENSZ Irányelvek szellemében, azokat rendszeres jelentések ("progress report") formájában monitorozni és értékelni fogja, továbbá a tagállamokat is felhívja tárgybani akciótervek készítésére. Különös hangsúlyt fog kapni ezen emberi jogi standardok számonkérése az EU külkapcsolataiban, harmadik államok viszonylatában.
  • Dr. Kun Attila
    CompLex Kiadó – Lex HR-Munkajog, Decemberi szám

    forrás: HR portál

    Both comments and pings are currently closed.

    Comments are closed.

    Rólunk | Médiaajánlat | ÁFF | Lapszemle feliratkozás | RSS
    Powered by WordPress | Designed by: All Premium Themes Online. | Thanks to Top Bank Free Premium WordPress Themes, wordpress themes 2012 and Premium Themes