Peronzár helyett

Az utóbbi időben sok szó esett a peronzár visszaállításáról a pályaudvarokon. Az alábbi cikk azt szeretné megmutatni, milyen alternatív, olcsóbb, és/vagy gyorsabb és hatékonyabb megoldások léteznek, illetve vannak születőben.

 

A hatékony jegyellenőrzés az utasok számára kivétel nélkül mindig valamelyest kényelmetlenséggel jár. Azonban ha a garantált jegybevétel javít az utazás színvonalán, úgy gondolom, ennyi kellemetlenséget megér. Nyugaton rengeteg jól működő, illetve bevezetés alatt álló rendszer létezik, de az alábbiakban „balkáni” példát is láthatunk majd.

Hongkongban és Melbourne-ben chipkártyás rendszer él, párhuzamosan a klasszikus jegyrendszerrel. A kártya előnye, hogy jelentősen alacsonyabb viteldíjakkal működik, elvesztése esetén telefonon pillanatok alatt letiltható, a rajta elhelyezett, utazásra fordítható összeg pedig éppúgy visszatéríthető, mint a hozzá regisztrált bérlet – természetesen kezelési díj mellett.

A rendszer hangjelzéssel szűri az érvénytelen, vagy megfelelő összeggel nem rendelkező chipkártyákat. Belépéskor a leolvasó rögzíti a felszállás helyét, majd a járat elhagyásakor levonja a kártyáról a megfelelő, a táv megtételéhez szükséges legkisebb díjat. Amennyiben a kilépésnél valaki nem húzza le a kártyáját, egy „standard” díjat számít fel a rendszer.

1
A Melbourne-i myki kártya leolvasója azt is megmutatja, mekkora keretünk van az utazásra
(forrás: Metlink Melbourne)

A túlfizetés a két helyen különböző módon megoldott. Az ázsiai nagyvárosban negatívba csúszhat a számla 35 hongkongi dollár erejéig (mintegy 900 forint), ezt követően letilt, és a következő feltöltésig nem lehet használni. Melbourne-ben lehetőség van a kártyát bankszámlához rendelni, amelyről azonnal és automatikusan feltölthető, ha a rajta lévő összeg nem elégséges a viteldíj fedezésére. Hongkongban a kártyát bizonyos helyeken (főként szupermarketekben, gyorséttermekben) vásárlásra is lehet használni, a diákok jelenlétét is ezzel ellenőrzik több iskolában, illetve egyes irodaházak beléptető rendszerével is kompatibilis.

Hasonló rendszer üzemel Londonban is, Oyster néven. A működési elv leginkább a Melbourne-ire hasonlít, éppúgy megtalálható a megoldások között az automatikus feltöltés bank- vagy hitelszámla hozzárendelésével, mint az, hogy a kilépés jelzését elmulasztók kártyájáról a legnagyobb egyszeri viteldíj értékét vonják le.

2
Feltöltő Oyster kártyához – gyors és egyszerű. Az egyenleg a kártyán tárolódik, minden leolvasás alkalmával szinkronizál a központi adatbázissal
(forrás: TfL)

A londoni okoskártyák nem egyszer sérülést szenvedtek: az elmúlt években divattá vált kivenni az elektronikát a plasztiklapok közül, és órába, karkötőbe építeni. Kényelmi és praktikus szempontok alapján nem rossz elgondolás (Magyarországon most van bevezetés alatt hasonló rendszer kis értékű bankkártyás vásárlásokhoz), de az Oyster hálózat üzemeltetői ezt nem értékelték annyira: büntetnek mindenkit, aki nem hord magánál teljes értékű, sértetlen kártyát. A hongkongiak ellenben ebben is üzletet látnak: ékszertől karórán át kulcstartóig léteznek változatok az úgynevezett Octopus „kártyára”.

3
Octopus kulcstartó: teljes értékű fizetőeszköz és menetjegy
(forrás: travelingape.com)

A fenti elgondolások egyetlen hátulütője lehet itthon a kártyák megvásárlásának egyszeri, relatíve magas összege az alkalmi utasok számára: hazai valutára átszámolva 700 és 2000 forint között van a plasztik chipkártyák kiváltási ára, ha a kifizetett összegből levonjuk a leutazható keretet. Ezzel szemben Lisszabonban már működik az olcsóbb megoldás is: papírkártyákat árusítanak 0,5 euróért, vagyis alig több mint 100 forintért. Itt az elektronika két papírlap között van elhelyezve, a működési elve egyebekben teljesen azonos a plasztikkártyákkal. Ez itthon is jó alternatíva lehetne.

A chipkártyák a legtöbb, regionális járatot közlekedtető busz- és vasúttársaság járatán is érvényesek, viszont automatizált módszer van arra, ha valaki belép mint bérletes, és a bérlethatáron kívül száll le: a rendszer kiszámítja a különbözetet, és levonja a kártya egyenlegéből. Nincs bliccelés, igaz, nincs pótdíj sem. Ha kilépésnél nem húzza le az utas a kártyát, a rendszer szintén automatikusan az adott szakaszra váltható legnagyobb viteldíjat vonja le.

4
A hongkongi okoskárya parkolásnál is használható
(forrás: expatify.com)

Kevésbé modern és kényelmes, de még mindig előremutató a Madrid környékén tapasztalható gyakorlat. Az elővárosi forgalomban közlekedő vonatok peronjai élesen elkülönülnek a távolsági vonatoktól, ide mágnescsíkos jeggyel, beléptető kapukon keresztül lehet bejutni. A távolsági járatok megközelítése a reptéri ellenőrzések szigorúságát idézi.

A finneknél részben itthon már ismert módon, a kalauznál lehet jegyet váltani. Azonban az utasnak nem kell „vadászni” a jegyellenőrt, minden kocsiban egyértelműen, jól láthatóan jelezve van, melyik kocsiban tartózkodik éppen, így könnyen megtalálható. Ha valaki mégsem veszi a fáradságot, hogy megkeresse, igen drágán fizeti meg lustaságát a véletlenszerű ellenőrzés során. Mondjuk ez a rendszer itthon érdekesen működne egy, a reggeli vagy délutáni csúcs során heringkonzervként üzemelő ingavonaton…

5
A Flirt esetében talán egyszerű lenne kiépíteni a leolvasó-rendszert,
a szolnoki ingák már komoly kihívást jelentenének…
(a szerző felvétele)

És ahogy ígértem, kicsit elfelejtve a „fejlett nyugat” és a „modern kelet” világát, délkeleti szomszédunk nem épp napjainkból való példáját is bemutathatom egy kedves olvasónk révén: Bucuresti Nord pályaudvar, mintegy tíz évvel ezelőtt. „Már a pályaudvar bejáratánál nagyon szigorúan ellenőrizték a jegyeket. Ennek viszont nem a potyázás volt a fő oka, hanem az utcagyerekek, koldusok és tolvajok (esetleg agresszív taxisok) távol tartása. Ez meglepően jól is működött, nagyon kulturált volt az állomás területe.”

6
Ellenőr-hadsereg: kontroll csepelen

(forrás: csepel.info)

A fővárosi tömegközlekedésben kialakult „közlekedési kultúra” igen kényelmes gyakorlatokhoz szokott. A szigorú spanyol rendszer nálunk semmiképp nem találna kedvező fogadtatásra, a chipkártyás rendszereket a bejáratok áteresztő képességével kellene összevetni. Addig viszont, amíg „odafent” eldöntik, hogyan lesz kis hazánkban tömegközlekedésből nagyszerű közösségi közlekedés, a legfontosabb teendők: a jegyárak és a szolgáltatás színvonalának összehangolása, a közlekedési vállalatok alulfinanszírozottságának megszüntetése, és a komolyan vett, nem csupán a látszatra adó, de nem is minden áron büntető ellenőrzés.

Molnár András

forrás: iho.hu

Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed.

Rólunk | Médiaajánlat | ÁFF | Lapszemle feliratkozás | RSS
Powered by WordPress | Designed by: All Premium Themes Online. | Thanks to Top Bank Free Premium WordPress Themes, wordpress themes 2012 and Premium Themes