Mi lesz veletek magyar kistigrisek?

A gázolaj árának folyamatos emelkedése, a forint gyengülése, a hitelhez jutási feltételek romlása és a kiszámíthatatlan gazdasági helyzet csak néhány szempont a sok közül, melyekkel egy mai KKV szektorban működő szállítmányozó és logisztikai szolgáltató cégnek számolnia kell, amikor megtervezi a következő évre vonatkozó stratégiáját. A kérdés az, van-e esélyük ebben a helyzetben ezeknek a „kistigriseknek” a növekedésre, vagy a mostani állapot szinten tartása lehet számukra a legfőbb cél?

bika_logoA szolnoki régió piacvezető szállítmányozó és logisztikai szolgáltatójának, a BI-KA Logisztika Kft-nek ügyvezető igazgatója, Karmazin György több szakmai konferencián, szemináriumon vett részt az utóbbi hónapokban, hogy minél teljesebb képet kapjon a hazai szállítmányozók jelenlegi helyzetéről és jövőbeni elképzeléseikről. Kérdéseinkre véleményét így foglalta össze:

- Mit tapasztalt, amikor régiós szinten piacvezető logisztikai vállalatok képviselőivel beszélgetett?

Egy hasonlattal tudnám a legszemléletesebb módon jellemezni a mára kialakult állapotot. A magyar logisztikai piacot egy tortaként érdemes elképzelni, melynek nagyobb szeleteit már rég kiosztották a vezető logisztikai cégek között, a fennmaradó részt pedig a többiek annyira felszeletelték, hogy az újonnan érkezőknek szinte csak morzsák maradtak. Mi következik mindebből? Ha valaki növekedni szeretne, előbb-utóbb kénytelen lesz a másik tortaszeletéből is részt kérni. A válságot követő felfutási időszakban néhány szállítmányozó és logisztikai szolgáltató képes volt 5-10-15, de akár 20%-ot meghaladó árbevétel növekedést is elérni. Most azonban azt tapasztalhatjuk a gazdaságban, hogy az elmúlt három hónapban szűkültek a piacok, ismét recessziós hangulat van, a hazai Beszerzési Menedzser Index (BMI) és az európai országok Purchasing Manager Indexe (PMI) 50 pont alá szállt, csökkentek a megrendelések. A BMI komponensei közül a szállítási átfutási idő értéke is már lassan két éve szűkülést mutat, mely példa nélkülinek mondható. Mindez igen érzékenyen érinti a vidéken és Budapest környékén működő, 2-8 milliárdos forgalmat felmutató szállítmányozó és logisztikai cégeket is. Már csak a német gazdaság várakozáson felüli növekedésében bízhatunk, ami húzza magával a magyar exportot és ezáltal hazánk gazdasági növekedését.

- Mi jellemző ezekre a vállalatokra?

Hazánk egyes régióinak piacvezető szállítmányozó-logisztika vállalatairól (például a Transped, Bertrans, Eurosped, Ghibli, Eurolog, Alba-Zöchling, BI-KA Logisztika) mind elmondható, hogy elsősorban telephelyükhöz földrajzilag közel elhelyezkedő megrendelőiknek tudnak megfelelő, komplex logisztikai szolgáltatást nyújtani, mely magában foglalja a fuvarozáson, szállítmányozáson túl a raktárlogisztikát és a vámkezelést is. A termelő vállalatok ugyanis folyamatosan csökkenteni kívánják a logisztikai költségeiket és ez csak a helyi vagy régiós, rugalmas megoldásokat nyújtó logisztikai szolgáltató bevonásával lehetséges. Adott gazdasági régió versenyképességéhez nagyban hozzájárulnak a helyi önkormányzatok lobby ereje, előre mutató gondolkodása, erőforrásaik rendelkezésre állása.

Az említett szállítmányozó-logisztikai vállalatok számára előny a régiós piacvezetői státusz, hiszen biztos megrendelői bázis veszi körül őket, másrészről ugyanez hátrányt is jelent, mert függőségi és korlátos viszony alakulhat ki, ami akadályozhatja a logisztikai szolgáltatókat növekedésükben.

Így a fejlődésük fontos meghatározója az adott régióban működő termelő, gyártó, kis- és nagykereskedő vállalatok száma, nagysága, árukibocsátásuk volumene, logisztikai igényük, termékeik szezonalitása, illetve az a tény, hogy ezek a cégek hogyan vészelték, illetve vészelik át ma is a gazdasági válságot.

Az újonnan betelepülő nagyvállalatok nem sokat segítenek ezen a helyzeten, mivel ők szinte kivétel nélkül saját szállítmányozó-logisztikai szolgáltatókat hoznak magukkal. Ilyen például a Decathlon logisztikai központja Hatvanban, mely az Oxylane csoporthoz tartozó bolgár, cseh, magyar, román és török Decathlon és Koodza áruházakat látja el. De jó példa még erre a Duvenbeck is, mely a Mercedes új kecskeméti gyárát fogja kiszolgálni. Ezekben az esetekben nagyon valószínű, hogy a hazai szállítmányozó és logisztikai vállalatok kiszorulhatnak az új üzletekből vagy csak másodkörben kapcsolódhatnak az ellátási láncokhoz. Talán pozitív hatással lehet az, ha a válság második hulláma miatt, a multinacionális nagyvállalatok gyártásaik egy részét a low-cost országokba (pl. Magyarország, Románia, Bulgária) helyezik át. Ezáltal új árualapokat képezhetnek a hazai szállítmányozó-logisztikai szolgáltató vállalatok számára.

A Budapest környéki szállítmányozó és logisztikai szolgáltatók számára jó megoldás lehet – és ennek már látható jelei is vannak – a különleges és speciális szolgáltatások nyújtása és ezek folyamatos fejlesztése. Ők ázsiai, közel-keleti, FÁK országokbeli gyűjtőjáratokat is működtetnek, elkezdtek nemzetközi hálózatokat kiépíteni – különböző megállapodások keretében -, valamint jelentős a raktáron belüli, egyedi és testre szabott értéknövelt szolgáltatások nyújtása. A vidéki székhelyű szállítmányozó „kistigrisek” még nem olyan nagy arányban alkalmazzák ezeket a megoldásokat, náluk inkább a hagyományos fuvarozás, szállítmányozás, tárolás és vámkezelés a jellemző szolgáltatáscsomag, amit megbízók felé kínálnak.

- Mi lesz ezeknek a „kistigriseknek” a sorsa a jövőben? Hogyan tudnának fejlődni?

Úgy gondolom, hogy azoknak a vállalkozásoknak, amelyek felismerték, hogy a komplex vevői kiszolgálás érdekében folyamatosan optimalizálniuk kell a szolgáltatási portfóliójukat, további fejlesztéseket kell tenniük vállalkozásuk piaci részarányának és a kapacitásainak növelése érdekében, illetve azért, hogy hosszú távon a régiós piac meghatározó szereplői tudjanak maradni. Ezeknek a „kistigriseknek” úgy kell kialakítani és allokálni erőforrásaikat, hogy az a legjobban szolgálja a vevői elvárásokat.

Ugyanakkor az együttműködés sikerét meghatározza a bizalom is, melyet mindenképpen szükséges tovább erősíteni mind a partnercégek, mind a vállalatnál dolgozó munkatársak között. Ez a tényező minden kapcsolat alapja, mely igaz az üzleti életre is. Ebből kiindulva véleményem szerint érdemes lenne elgondolkozni az egyes szállítmányozó és logisztikai szolgáltató cégek közötti partneri és/vagy stratégiai összefogáson is. A hazai multinacionális vállalatok jó mintát adhatnak arra vonatkozóan, hogyan lehet egy gyártó, termelő, kereskedő vállalat és egy logisztikai cég összefogásával hatékonyabban és eredményesebben működni. De elképzelhető az is, hogy ezek a hazai logisztikai szolgáltató cégek hálózatokba szerveződnek és hub-ként logisztikai együttműködéseket alakítanak ki.

Ennek érdekében a jövőben egyre többet kell tenni: szükséges egyfajta szemléletváltás a vezetői szinteken és a vállalati kultúrában. Szintén nem szabad elfeledkezni a fő folyamatokat támogató HR (Humán Resource), PR (Public Relations) és marketing, IT (Information Technology), üzletfejlesztési területekről, a folyamatokat ellenőrző, kontrolling, vevői elégedettséget mérő, a minőségért felelős területekről sem. Természetesen a vállalkozások vezetőinek képességei most ismét megmérettetnek és stratégiai döntéseik jelentősen meg fogják határozni a vállalataik jövőbeli eredményességét.

Személy szerint én bízom benne, hogy a megfelelő, cégre szabott intézkedésekkel a hazai „kistigrisek” is megtalálják a legjobb piaci gazdaságossági szintjüket és egyre nagyobb szeletet tudnak kiharapni abból a bizonyos tortából…

Forrás: BI-KA

Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed.

Rólunk | Médiaajánlat | ÁFF | Lapszemle feliratkozás | RSS
Powered by WordPress | Designed by: All Premium Themes Online. | Thanks to Top Bank Free Premium WordPress Themes, wordpress themes 2012 and Premium Themes