Magyar Rolls-Royce, tizenhat üléssel

A kocsigyártó Uhri testvérek műhelyétől az Ikarusig

A hazai buszgyártás története 1895-től datálódik, ekkor alapította kocsigyártó műhelyét Uhri Imre kovácsmester a budapesti Elemér utcában. A I. világháború idején megnőtt rendelések miatt később a tágasabb Gizella úti telepre költözött a cég, melynél akkoriban félszázan dolgoztak. Az Uhri-karosszériákat MÁVAG-alvázakra építették, a motorokat a Láng Gépgyár szállította, és gyártottak vezetőfülkéket a Steyrnek, valamint autóbuszpótkocsikat ugyancsak osztrák megrendelésre. 1939-ben hatszázan, 1944-ben már 1600 dolgoztak az Uhri testvérek gyárában, melynek akkoriban már a Hungária úton is volt telepe.

1947. július 24-én a Nehézipari Központ részvénytárságba olvasztotta a fizetésképtelen gyárat, majd a vállalatot a 3100/1948-as kormányrendelet értelmében 1948. március 26-án államosították. 1949. február 8-án az Uhri Testvérek Autókarosszéria- és Járműgyára, a Repülőgépgyár Rt. és az Ikarus Gép- és Fémáru Rt. összevonásával megszületett az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár.

Több sikeres buszmodell formatervezője, Finta László így ír a világháború utáni első magyarországi buszpremierről: 1948. január 30-a igaz ünnep volt a zászlóerdős Kossuth téren tizenegy órakor adta át a Nehézipari Központ (a NIK) két tagvállalata: a MÁVAG és az Uhri testvérek karosszériagyára (egy évvel később az Ikarus) a fővárosi lakosoknak az első hat buszt. Ünnepnek számított, már csak azért is, mert ezzel eldőlt, hogy Magyarországon fennmaradhat és fejlődhet az autóbuszgyártás, aminek hasznosságát azt megelőzően sok politikus vitatta. Ezért hirdették az egyik autóbusz oldalára felhelyezett transzparensen, hogy NIK-gyártmány. A két gyár dolgozóit az új buszok szállították ki az ünnepségre. Köztük volt az Uhri cégből Ikarust építő Zerkovitz Béla főmérnök, Cziráki Vendel és Stróbl Kornél tervező. Uhri Zsigmond a cég társtulajdonosa hamis vád elől már emigrált, pedig alig egy évvel korábban Gerő Ernő hívta meg az újjáépülő Lánchíd Bizottságba. Az első buszokat jobbára kézi munkával hetekig készítették. Ebben az időszakban babakocsikat, televíziókat és röntgenkészüléket is gyártottak a mátyásföldi telepen. 1949-ben elkészült az első magyar önhordó szerkezetű autóbusz, a Tr-3-as, amelyből még abban az évben 164 darabot gyártottak. Az 1951-ben bemutatott 30-as típusból összesen tízezer készült. Az 1955-ös évjáratú 55-ös típusjelzésű farmotoros után következett a 600-as típuscsalád, melyet 1958 és 1971 között gyártottak.

Közben olyan modellek születtek, mint a korát megelőző 303-as. Az eredeti dizájnelemekbőlépítkezőmodellkaroszszériáját Finta László tervezte, a légrugóval szerelt szuperluxusbusz áramvonalas megjelenését olyan trükkökkel dobták fel, mint a hátsó kerék megszokottnál nagyobb burkolása és az eltérő fényezésű oldalsó csík, mely a két ikerfényszórót ölelte körül a kocsi orrán, megosztva ezzel a viszonylag nagy felületet. Az 1959-ben bemutatott avantgarde modellből csak kilenc készült, mert ehhez az ötlethez nem volt megfelelő beszállító cég. Nem kevésbé előzte meg korát a 404-es Ikarus hűtőkocsi és az alumínium karosszériás 550-es autóbusz formaterve. 1964-ben a mátyásföldi székhelyű Ikarus székesfehérvári üzemmel bővült.

A cikk részletei->

Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed.

Rólunk | Médiaajánlat | ÁFF | Lapszemle feliratkozás | RSS
Powered by WordPress | Designed by: All Premium Themes Online. | Thanks to Top Bank Free Premium WordPress Themes, wordpress themes 2012 and Premium Themes