Álláskeresési tippek nehéz időkben

Harvey Mackay, a hetvenes évei derekát taposó világhírű szerző negyed éve fejezte be legújabb, "Használd a fejed, hogy betehesd a lábad" című sikerkönyvét. Aki figyelmesen elolvassa a könyvet és megfogadja tanácsait, hamar révbe érhet, hiszen az álláskeresés valamennyi technikáját megtanulhatja belőle

Nem véletlen, hogy Harvey Mackay könyveit nyolcvan országban harminhét nyelven forgatják nagy buzgalommal. 26 éves korában alapított cége ma dollárban ér százmilliót, a Toastmasters International beválasztotta a világ öt legnépszerűbb üzleti előadói közé.
Gazdag élettapasztalata, humora és szigorú értékrendje, nem utolsósorban pedig az álláskeresés és a munka világának mély ismerete ebben az új kötetben is megnyilvánul. A könnyed stílus mögött optimális keverékarányban kapunk kijózanító, égbekiáltó statisztikát, jól elhelyezett szarkazmust, Mackey-féle tanulságokat és munkamegtartó trükköket, álláskeresési kiskátét. A helyenként történelmi-mitológiai háttérismeretekkel gazdagított tanulságtörténetek és a kosárlabda világából vett példák izgalmasan mutatják be a mai amerikai valóságot.

A munkahely megtartásáért bevetendő módszereket ismertető fejezet – Herkules 12 munkája – azzal a tanáccsal indít, hogy munkavállalóként tegyük magunkat nélkülözhetetlenné. A folytatás a bennünk lévő lóerő fokozásáról és kizárólag munkára fordításáról szól. Bájos történetet ismerünk meg a Holiday Inn birodalom alapítójáról, Kemmons Wilsonról, aki szerint igazán elegendő csak

fél napot dolgozni, ráadásul mindenki maga választhatja meg, hogy a 24 óra melyik felét szánja erre a célra. Szóba kerül az önkéntesség fontos erénye és az önfényezés jelentősége, hiszen a láthatatlan munkerőt teszik ki legelébb. A szerénység, a nagy dolgokban gondolkodás és a kitartás is hozzásegít a munkahely megőrzéséhez.
Az elutasítás kezelésével foglalkozó fejezet fő mondanivalója, hogy a ki tudja hányadszor elszenvedett elutasítást ne vegyük személyes sértésnek, s ne égessük fel a hidakat magunk mögött, hacsak nem vagyunk úszóbajnokok (sosem tudni, nem jövünk-e vissza). Ne úgy induljunk neki a következő interjúnak, hogy a korábbi tapasztalatok ismétlődnek meg. Legyünk természetesek – avagy használjunk a fejünket, ugyanakkor hallgassunk a szívünkre – és találjuk meg az egyensúlyt a piac megkövetelte önreklámozás és a számunkra elfogadható magatartás között.

Az elutasítás egyik oka lehet az ügyetlenül megszerkesztett szakmai életrajz. Miközben figyeljünk oda, hogy mely kérdések hangzanak el vele kapcsolatban a leggyakrabban a különböző interjúkon (ezt a részt írtuk meg a leggyengébben), abból is sokat okulhatunk, ha megszerezzük annak az önéletrajzát, aki végül megkapta az állást.
Az elbocsátott dolgozóknak szóló 12 pontos ellenőrzőlista hasznos gyakorlati tanácsokat tartalmaz arra nézve, hogy milyen járandóságoknak kell utánanézni (pl. szabadság megváltása).

Ami a topmenedzsereket illeti, a válság kezdete óta 60 százalékukat elbocsátották. A szerző úgy látja, hogy 2010-től újból fellendülés vár rájuk, pontosabban azokra, akik a kemény időkben is bizonyították rátermettségüket. A legkiemelkedőbb felsővezetők fő erénye a végrehajtási agilitás, amelynek birtokában a kompetitív piacokon, válsághelyzetekben és az átszervezés levezénylésében egyaránt megállják a helyüket.
A válság hatására különösen megnőtt az emocionális intelligencia fontossága, a vezetőnek tudnia kell, milyen hatással van azokra, akiket vezet. A jövő munkaereje multikulturális, globális és rendkívül mobil, nem gondolkodik abban, hogy sokáig maradjon egy cégnél. Ezért a jó vezetőnek fontos feladata, hogy a tehetségeseket addig tartsa meg, amíg csak lehet.

Új, kicsit talán meglepő hír, hogy Mackay szerint egyre általánosabb követelmény lesz az amerikai menedzserekkel szemben, hogy idegen nyelvet beszéljenek, hiszen a multikulturális érzékenység szerepe felértékelődik. Akit elbocsátottak, függetlenül a korábban betöltött poszttól akkor jár el helyesen, ha a hirtelen nyakába szakadt sok szabadidőt önfejlesztésre, új szakma tanulására vagy a régi tudás felújítására használja.
Külön fejezet foglalkozik az elbocsátottakban munkálkodó düh kezelésével. Az nyer, aki a veszteséget tanulási tapasztalatként fogja fel.

A könyv viszonylag hosszasan foglalkozik az állásvadászat és a helyes internethasználat kapcsolatával és részletes tanácsokat ad a Facebook, a LinkedIn, a Twitter és egyéb hálózatok okos használatára. A szerző kiemelkedő fontosságot tulajdonít a személyes kapcsolatok ápolásának, s egészen odáig megy, hogy a karrierünk szempontjából fontos és kevésbé fontos személyekről külön-külön mappát tartsunk a számítógépen. Itt minden információt tárolhatunk, amelyek egyszer jól jönnek, ha az illetővel találkozunk (hobby, család, karrier stb.) Mackay a ‘networking’ nevű össztársadalmi játszma fontosságát Peter Drucker egyik mondásával támasztja alá: "Az üzleti döntések jelentős többsége ebéd vagy vacsora közben születik, miközben a fehérasztal-stratégiát nem oktatják sehol."

Az már biztos, hogy aki pályakezdőként most lép munkába, élete során nemcsak 12-15 alkalommal változtat állást, de legalább 3-5-ször szakmát is kell váltania. Ez azt jelenti, hogy a korábbiaktól, a megszokottól, a normálisnak képzelttől 180 fokban különböző élet- és karrierstratégiát követel meg a világ. A mai állások nagy része öt-tíz évvel ezelőtt nem is létezett, ezért fel kell készülni az életen át tartó tanulásra, amely szerencsés esetben beépül az életmódba. Az állást mindig az kapja meg, aki ismeri a legújabb műszaki, technológiai vívmányokat. Aki nem bánik olyan könnyedén a számítógéppel, a szakmájában használatos legújabb szoftverekkel, mint ahogy biciklire ül, annak hosszúra nyúlik az álláskeresés.

Mackay a könyv második felében több, mint 100 oldal terjedelemben ír az álláskeresési technológia minden egyes eleméről. Aki figyelmesen olvassa és megfogadja tanácsait, valószínűleg hamar révbe ér, hiszen a testbeszédtől a videóra vett szimulált állásinterjún át a várható kérdésekre reagálás összes változatáig mindent a legapróbb részletekig megtanult, amire csak szüksége lehet.

Nagyon jól használható – nem kevés munkát kívánó – pontba szedett teendők igazítanak útba minden helyzetben. A híres Mackay-féle 22 pontos ellenőrző lista követése macerásnak tűnhet, de komoly rendszer része, hiszen felkészít a második és harmadik körre is. A győztes helyzetben is vannak fontos szempontok és feladatok. Megtanuljuk, milyen taktikai megoldások segítenek a "legtöbbet kihozni" a leendő munkáltatóból, avagy mikor és hogyan lehet fizetésemelést kérni, különjuttatásokat kiharcolni stb.

A könyv befejező részében a szerző az általa legjobbnak ítélt 13 álláskeresési könyvet mutatja be röviden. A szerkesztő tanácsára ráadásként helyet kapott a kötetben Mackay egyik híres beszéde is, amelyet a Dél-Kaliforniai Egyetem diplomaosztó ünnepségén tartott 2009 májusában. Ebben egyebek mellett röviden összefoglalja a hét legfontosabb kérdéskört, amely meghatározó az álláskeresésben: tanulás és műveltség, networking, önreklámozás, változásra/változtatásra hajlandóság; kommunikáció, etika, végül pedig a siker.

Aki teheti, olvassa el Mackay könyvét. Akkor is, ha nem minden szcenárió tűnik feltétlenül vonzónak itt Európában. A napi 10-12 órás megfeszített munka egy ideig meghozza a gyümölcsét, ám bizonyára akkor sem vállalható évtizedekig, ha valaki azt csinálja, amihez tehetsége van és amit hobbiként szeret. Az optimális helyzet nyilván a munka és a magánélet egészséges egyensúlya lenne, de sajnos nem élünk optimális világban.

A cikk részletei->

Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed.

Rólunk | Médiaajánlat | ÁFF | Lapszemle feliratkozás | RSS
Powered by WordPress | Designed by: All Premium Themes Online. | Thanks to Top Bank Free Premium WordPress Themes, wordpress themes 2012 and Premium Themes