Készülhetünk az újabb világégésre?

Az elmúlt 15 hónapban a világtörténelem legnagyobb tőkepiaci emelkedésének voltunk szemtanúi, de a kijózanító eladási hullám még hátra van – vélekedett Sarkadi Szabó Kornél, a Cashline Érékpapír Zrt. vezető elemzője a dft Hungária által szervezett Befektetési mesterkurzusok keretében szervezett előadásán.

A Cashline szakembere W alakú recesszióval számol, vagyis szerinte a reálgazdaságban újabb visszaeséssel lehet számolni és a piacok is újabb mélypontokat fognak elérni.

2009 tavaszától látható javulás annak volt köszönhető, hogy a kínai növekedés és az indiai stimulus olyan mértékben szippantotta be a megrendeléseket és mesterségesen növelte a keresletet, hogy az addig is a növekedés motorjául szolgáló Kína mesterségesen és óriási eladósodás árán rövid távon képes volt húzni a vállalati profitokat. Ez viszont kiváló alapot teremtett a már egyébként is meglévő propagandagépezet beindítására, amelynek során minden egyes nagy befektetési ház az egyenes vonalú kilábalást kezdte el hirdetni Amerikában. Kockázatokról azonban szó sem esett, sőt, ezt a ezt a rövid távú előrejelzést a következő 10 évre exptrapolálva próbálták a piacra hívni a még meglévő szereplőket. Sarkadi szerint senkinek sem állt ugyanis érdekében, hogy felhívja a figyelmet a kormányok és a jegybankok által alkalmazott gazdaságélénkítés fenntarthatatlanságára

Az elmúlt egy hónapban voltak ugyan visszaesések, de még a 2009-es mélypontokat is figyelembe véve, történelmi léptékű emelkedésen vagyunk túl és még korántsem indult meg az a kijózanító eladási hullám, amivel az elemző számol.

A Fidesz múlt hétvégi kommunikációjára utalva Sarkadi Szabó Kornél megjegyzete, hogy az eddig hallottak alapján úgy tűnik, próbálnak szembe menni a trendekkel, és a lakosságnak és a piacnak is egyszerre kedvezni.
Emiatt úgy tűnik, mintha egyszerre szeretnének növekedést is és megszorítást is. Ez azonban nem megy – legalábbis rövid távon – hangsúlyozta az elemző.
A piaci reakciók viszont megmutatták, hogy a piac nagyon gyorsan megmutatja az utat. Véleménye szerint az elhangzott kijelentések arra utalnak, hogy a Fidesz azt akarta tenni, ami már a korábbi kormányzati ciklusában bejött és nem számolt azzal, hogy a jelenlegi helyzet teljesen más, mint a 90-es évek végén volt.

Sarkadi szerint ugyanis a kínai stimulus és a fejlett világ gazdasági ösztönzése által vezérelt növekedés kifullad, mert egy fogyasztási hitel válságot még több hitellel, még több fogyasztásösztönzéssel próbálnak kezelni. A hitelből finanszírozott növekedés azonban nem fenntartható. Ebben esetben azonban szerinte semmi másról nincsen szó, mint egy pilótajátékról, amelynek során a világ adósságát megpróbálják a világban szétteríteni. Ez azonban előbb utóbb óhatatlanul összedől.

 

Miért kritikus a helyzet?

A jelenlegi válság kezelésére a nagy gazdasági világválság után is alkalmazott a keynesiánus gazdaságpolitikát alkalmazták az országok, amelynek során az állami szerepvállalás növelésével próbáltak életet lehelni a gazdaságba az államadósság emelkedése révén.

Ez azonban akkor azért lehetett hatékony, mert volt tere az államadósságok növelésének (az államadósság az akkori válság kirobbanásakor nem érte el a GDP 30 százalékát és a magánszektor adóssága is alacsony volt), most azonban az egyebek mellett az Egyesült Államok is jóval magasabb szintről idultak.

Emellett az is komoly aggodalomra adhat okot, hogy a jelenlegi világgazdaság nem úgy néz ki, hogy egy gazdaság bajban van és a többi pedig egészséges, hanem mindenki ugyanezzel az adósságproblémával küzd – mutatott rá Sarkadi Szabó Kornél.

A korábbi válságok (argentin, orosz, mexikói) rámutattak, hogy azoknak az országoknak, amelyek anno az eladósodás miatt kerültek bajba, az adósságcsökkentés jelentette a kiutat, amit szinte mindig segített az exportot is ösztönző devizaleértékelődés. Ehhez azonban a világ más országainak növekedésére is szükség volt ahhoz, hogy kimásszanak a gödörből. És még így is több évre volt szükség a kilábaláshoz.

A kör azonban most bezárult: az a modell, hogy a világ többi gazdasága kihúzza a bajból a válságban lévő gazdaságot, most lehetetlen. Most minden országnak egyszerre kellene leértékelnie a fizetőeszközét és ösztönöznie az exportját. Ez viszont nem lehetséges ugyan olyan ütemben, hiszen egy ország csak a másikhoz képest lehet versenyképes.

Nem véletlen, hogy a G20-ak e hétvégi ülésén a bankadó is romjaiba dőlt. Senki sem akarja úttörőként bevezetni, mert az versenyhátrányt okozna – mondta a Cashline elemzője. Ez az ügy jól mutatja, hogy egyszerre kellene minden országnak lépnie, de jelenleg a rövid távú érdekek mozgatnak mindent, így előrehaladás sem igazán történik. Ennek a veszélye viszont az, hogy előbb utóbb a piac fogja ezt kikényszeríteni, ami viszont akár egy újabb, Lehman Brothershez hasonló összeomláshoz vezethet.

Ráadásul úgy tűnik, hogy a feltörekvő gazdaságok közül Kína és India sem tanult a Nyugat hibáiból, hiszen ott most ugyan azzal a módszerrel próbálkoznak, ami a gazdasági válsághoz vezetett.

Négy dolog, ami lavinát indíthat el

Előadásában négy okot említett, amelyek közül bármelyik bekövetkezése önmagában is lejtőre küldhetné a piacokat és a gazdaságot is egyszerre.

  1. Kína, ahol nemcsak a túlzott hitelezés, hanem – némi képzavarral élve – egy fújódó ingatlanpiaci buborék is időzített bombaként ketyeg. Intő jel, hogy míg az ingatlanárak történelmi magasságokban járnak, addig az ingatlanfejlesztő cégek részvényei és a tőzsde is esik. Emellett a gazdaságra kereseti és a termelés oldalon is a túlfűtöttség jellemző. Itt bármi – ingatlanpiaci pánik, hitelbedőlés – elindíthat egy lavinát.
  2. Kínán kívül más ázsiai országban is hasonló problémák alakultak ki. Az ingatlanpiaci lufi és a vészesen apadó megtakarítások Hongkongra és Dél-Koreára is jellemzőek. Mindkét ország most már hitelből fogyaszt, ráadásul ugyan azt lehet látni, mint az USA-ban a válság kirobbanása előtt. Ettől függetlenül viszont a nagy befektetési bankházak még mindig azt hangoztatják, hogy Ázsia fogja kihúzni a világot a válságból. Sarkadi szerint ez nem igaz, mert ezek a folyamatok nem fenntarthatóak.
  3. Az európai országok adósságproblémái hasonló lavinát indíthatnak el. Bár most Magyarországnak sikerült ismét Európára irányítani a figyelmet és megingatnia a piacokat, ez a probléma nem Magyarországé, hanem Európáé – jegyezte meg Sarkadi. Nagy Britanniában a magyarhoz hasonló kommunikációt folytatnak, de az elemző szerint, ha a piacok figyelme a brit adósságra terelődik, akkor az jóval nagyobb kilengésekhez vezethet.
  4. Bár erről az utóbbi időben nem volt a hírek előterében, de jelentős kockázatot jelent továbbra is a dubai tartós fizetésképtelenség – jegyezte meg az elemző.

Sarkadi szerint a legnagyobb kockázat az, hogy a világon bárhol kibukhat valami olyan probléma, ami boríthat mindent, ezért az elmúlt időszak növekedését „délibábnak" tartja.

További időzített bombák
Nagyon rövid távon az elmúlt évek fúziós és akvizíciós felfutása is időzített bomba lehet, hiszen ezeknek az újrafinanszírozási törlesztése is 2010-ben kerül majd terítékre. Ez viszont olyan forrásigény, amely megnöveli a hiteligényeket, amelyre jelenleg a világban nincs könnyű forrás. Ez az újrafinanszírozási igén újabb eladói nyomást fog előidézni előbb utóbb.

A közeljövőben rekord értékű újrafinanszírozandó ügylet is időszerű lesz, ami szintén pénzelszívó hatású. Csak az európai bankoknak a rövid távú felvett hitelek után ebben az évben mintegy 500-600 milliárd euró értékben kell refinanszírozni az adósságukat, a kérdés azonban, hogy kitől. Itt Sarkadi szerint csak a jegybankok jöhetnek számításba, ami ismételt péznyomdát jelent, de csak rövid távon nyújt megoldást.

Ezen kívül tőkebevonás útján a brazil-orosz-india-kína négyesnek is piacra kell lépnie. A tervezett vállalati forrásbevonások, tőkeemelések és értékpapírkibocsátások ezzel párhuzamosan olyan 200 milliárd dollárt tesznek ki, ami rövid távon szintén igen drasztikus eladói nyomást fog eredményezni, vagyis nyomás alatt fogja tartani a tőzsdéket, piacokat.

A mostani válságból a kilábalás legalább 4-8 év lesz, de a pontos pályát nem lehet felvázolni, hiszen az nagyban függ a jegybanki és politikai döntésektől – vélekedett az elemző.

A kialakult egyensúlytalanságok olyan mértékűek, amelyek Sarkadi szerint önmaguktól nem fognak helyre billenni, mert minden régió/gazdasági blokk hasonló helyzetben van, ezért szerinte „új játékot kellene kezdeni" és „újra osztani a lapokat". Ez azonban demokratikus keretek között szabad piaci eszközökkel nem lehetséges. Szerinte nagyon nehéz ugyanis olyan pályára terelni a gazdaságot, hogy az eddig fogyasztó államok váljanak megtakarítóvá és az ázsiai, eddig megtakarító államok pedig fogyasztóvá. Ez a változás azonban, mivel kulturális változásokat feltételez, jó esetben is csak évtizedek alatt mehet végbe.

Forrás: Szabó Zsuzsanna

Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed.

Rólunk | Médiaajánlat | ÁFF | Lapszemle feliratkozás | RSS
Powered by WordPress | Designed by: All Premium Themes Online. | Thanks to Top Bank Free Premium WordPress Themes, wordpress themes 2012 and Premium Themes