KAP: avagy ki mit kap Brüsszeltől

Nem mindegy Magyarországnak, miként változik a közös agrárpolitika (KAP). A csatlakozás óta eltelt öt év alatt ez a politika vegyes hatást gyakorolt a hazai gazdaságra: az élelmiszeripar annak ellenére sem tekinthető a csatlakozás nyertesének, hogy majdnem kétszer annyi pénzt kap Brüsszeltől a magyar agrárium, mint amennyi a részesedése az uniós termelésből.

Az unió nem bízza a kecskére a káposztát, vita lesz a pénzrőlMagyarország az egyik nagy vesztese lehet a KAP átalakításának, amelynek végeredménye valószínűleg a mezőgazdaság támogatására szánt összeg lefaragása lesz a 2013 utáni, következő uniós finanszírozási ciklusban. „Magyarország nemcsak az elapadó források miatt veszíthet az átalakulással – hiszen amíg az Európai Unió agrártermelésének mintegy két százalékát adjuk, addig a KAP-pénzek 3,5 százalékát hívjuk le –, hanem azért is, mert az egy hektárra vetített támogatások összegét tekintve az első harmadban vagyunk az unió huszonhét tagállama közül” – mondta lapunknak Mikula Lajos, az Agrya – Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének ügyvezető elnöke. Mikula szerint ugyanakkor a hazai élelmiszeripar nem tekinthető a csatlakozás nyertesének.

„Vitathatatlan, hogy az átalakításra az egyre fokozódó belső és külső feszültségek és az új globális kihívások, például a klímaváltozás, a népességnövekedés és az energetikai kérdések miatt szükség van, de nem mindegy, hogy milyen irányú és mértékű lesz a változás – hangsúlyozta Mikula Lajos. – A magyar érdekek indokolják a KAP legalább jelenlegi arányú társfinanszírozásának fenntartását, illetve azt, hogy a támogatások meghatározó része területi alapon kerüljön kifizetésre, ne pedig egy múltbeli bázis alapján utalják a támogatási összegeket. A támogatások renacionalizálása a jelenlegi viszonyokat konzerválná, viszont a különböző gazdasági fejlettségű tagállamok finanszírozási lehetőségei eltérőek.”

A fiatal gazdák szerint a területi alapon kifizetett támogatások között nem szabadna hatalmas különbségeknek lenniük, mert az tovább fokozná az egyes tagállamok lemaradását. Az eltérő támogatási szint ezen országok gazdálkodóinak a fejlődését és versenyképessé válását gátolná. „A támogatási szint különbségei mint versenyhátrány hatványozottan jelentkeznek a fiatal gazdálkodóknál, pedig náluk már, az induló gazdaságok miatt, fokozott fejlesztési igény van. Az országonként, régiónként eltérő támogatási szintnek már középtávon is súlyosan negatív hatásai lehetnek a gazdálkodók korösszetételére, amelynek hatására felgyorsul az elöregedés. Az eltérő támogatási szint a közvetlen gazdasági hatásokon túl súlyos károkat okozhat a vidéki társadalomban is” – figyelmeztetett Mikula Lajos. A fiatal gazdák szövetsége szerint a Közös Agrárpolitika egységes, közvetlen támogatási rendszere – lépcsőzetes kiegyenlítés után – egyforma, hektáronként mintegy kétszázhúsz-kétszázötven eurós nagyságrendű kell, hogy legyen minden tagállamban. Az Agrya azt szorgalmazza, hogy a támogatás az adott évben használt földterület alapján járjon. Szerintük a hozzájutás feltétele a kölcsönös megfeleltetés rendszeréhez hasonló, alapvető követelményrendszer betartása lehetne, amely a jelenleginél egyszerűbben működne, és kisebb adminisztrációs terhekkel járna. A fiatal gazdák azt is javasolják, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen a közvetlen támogatási keretből egy rész elkülönítésére.

Ebből az általuk meghatározott jogcímeken – nemzeti hatáskörben – támogatást nyújthatnának például a nehéz helyzetben lévő vagy kerülő ágazatoknak.

Nincs egység a reformokban

A közös agrárpolitika (KAP) az Európai Unió egyetlen egységes, közösségi szintű politikája. A fiatal gazdák szerint a KAP évtizedek alatt felhalmozott számos pozitív hozadéka (élelmezés- és élelmiszer-biztonság, minőségiélelmiszer-termelés, kultúrtáj és biodiverzitás fenntartása, állatjóléti intézkedések, vidéki területek fejlesztése) mellett nem szabad elfeledkezi annak negatív vonásairól sem (környezetterhelés, magas költségvetési kiadások, nemzetközi elfogadtatás, bonyolult, bürokratikus rendszer). A KAP 2007-2013-as időszaka után 2014–2020-ig újabb ciklus veszi kezdetét, amelynek jogi és tartalmi előkészületei már az idén elkezdődnek. Az uniós költségvetés mintegy negyven százalékát az EU a közösségi mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre fordítja. Éppen ezért a huszonhét tagállam nem egységes a reformot illetően, van olyan – mezőgazdaságilag jelentéktelen – ország, amely sokallja az agráriumra költött pénzeket, de akad olyan ország is – például Németország –, amely több pénzt utal Brüsszelbe, mint amennyit visszakap belőle.

Modernizációs igények

Az EU agrárpolitikájának egyik legfontosabb funkciója, hogy mérsékelje az egyes gazdálkodói és fogyasztói kockázatokat, legyen szó természeti, élelmiszer-biztonsági vagy a változó piaci helyzetről. A 2004 után csatlakozott országokban komoly fejlesztési igények jelentkeznek a gazdaságban. A technológiai lemaradás mérsékléséhez, a hatékony és versenyképes árutermelő gazdaságok felépítéséhez a KAP jelenlegi szerkezetének további fenntartása indokolt. 2013 után már kiegyenlítődik a régi és az új tagállamok gazdálkodóinak támogatási szintje. A régi tagállamok hektáronként több pénzt kapnak, mint az újak, amelyekben szintén nem egységes a támogatási összeg. Míg a görög gazdák ötszáz eurót kapnak egy hektár után, a magyar gazdálkodók kétszázhatvanat, de a lettek például csak nyolcvan eurót.

Magyar Hírlap/AgroLine

A cikk részletei->

Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed.

Rólunk | Médiaajánlat | ÁFF | Lapszemle feliratkozás | RSS
Powered by WordPress | Designed by: All Premium Themes Online. | Thanks to Top Bank Free Premium WordPress Themes, wordpress themes 2012 and Premium Themes