Intelligens tervezés a navigációban

A közösségi üzemmód és a felhasználói tartalmak bejövetele immár a navigációs szolgáltatásokat is elérte:megjelentek, és egyre hatékonyabbak az ügyfelek által gyűjtött valós idejű adatokon alapuló útvonaltervezők. A navigációs készülékek adatgyűjtő munkájának „mellékhatásaként” pedig egyre több információval rendelkezünk az egyes települések, illetve útszakaszok tényleges közlekedési viszonyairól.

Aki eddig azt gondolta, hogy a navigációs rendszerek versenye csak a térképészet vagy a grafikus kezelőfelületek területén dőlhet el, mostanában – az ágazatból érkező hírek hatására – alighanem elbizonytalanodott: egyre világosabban látszik, hogy az intelligens (azaz realtime közlekedési információkon nyugvó) útvonaltervezés lesz a fejlesztés fő iránya. Vagyis csökken az előre beprogramozható adatbázisok jelentősége, és nő a használat közben, a felhasználói közösség által gyűjtött adatok szerepe. A jövő navigációs rendszerének a GPS-készülék (a rajta lévő szoftverrel) csak az egyik – nem is feltétlenül a legfontosabb – eleme: maga a rendszer az összes „úton lévő” eszköz megosztott intelligenciájára támaszkodik.

A navigációban az intelligens tervezés úttörője a Tom-Tom: jelenleg több mint 30 millió eladott készülékről érkeznek be az adatok a cég központjába (természetesen szigorúan névtelenül). A navigációs eszközök alapesetben a „tényleges eljutásra” – vagyis a megtett útra, illetve az egyes szakaszokon az átlagsebességre – vonatkozó adatokat regisztrálják.

Az információk egyelőre még nem „valódi” realtime módban (ehhez állandó internetkapcsolat kellene, ami a készülékek többségéből ma még hiányzik), hanem az eszközök memóriájából, utólag kerülnek be a rendszerbe (a begyűjtés eszköze a TomTom Home-nek nevezett program, amely ingyenes térkép- és POI-frissítésekkel látja el a felhasználókat – vagyis nagy a vonzerő, megéri időről időre rácsatlakozni).

Az IQ Routesnek nevezett szisztéma a várható eljutási időt mindig egy adott napszakban Ez tehát nem egy klasszikus dugófigyelő szolgáltatás, arra viszont garantáltan jó, hogy az ember időben értesüljön például egy egyirányú utca irányításának megváltozásáról, egy nagyobb építkezés miatti lezárásról, vagy úgy általában egy ismeretlen város forgalmi viszonyairól.értelmezi: a sok észlelőtől származó adatok összegzéséből olyan adathalmaz készül a hollandiai központban, amiből az is kiolvasható, hogy mondjuk délután három és négy óra között melyik a jellemzően leggyorsabb útvonal az Árpád híd és a Blaha Lujza tér között (az viszont tény, hogy az ad hoc forgalmi galibákkal ez a megoldás nem tud mit kezdeni).

Az adatbázis olyasmire is használható, ami a pillanatnyi közlekedésben nem fontos, hosszabb távon viszont hasznos lehet. A holland cég a közelmúltban készített például egy európai „torlódási rangsort”, amiben a lehetséges (a távolságok, a lámpák és az engedélyezett sebességek alapján számolt), és a tényleges eljutási időket hasonlították össze.

Az 500 ezer fősnél népesebb városok mezőnyében Budapest a felsőházban, vagyis a zsúfoltabb települések között kapott helyet, Oslo, Barcelona, Poznan és Nápoly társaságában. A magyar fővárosban az összes utazás 27 százalékánál a tényleges átlagsebesség nem éri el a számított érték kétharmadát, vagyis túlságosan lassú.

A legzsúfoltabb utakkal rendelkező Brüszszelben és Varsóban ugyanez az érték a 40 százalékot közelíti (a lista túlsó, boldogabbik végén, Zaragozában viszont nem haladja meg az 5 százalékot sem). A rangsor nemcsak a forgalomról, hanem a közlekedésszervezés minőségéről is sokat elárul – nyilván nem véletlen, hogy a német és a skandináv nagyvárosok döntő többsége a kevéssé zsúfolt kategóriába került.

Forrás: nol.hu

Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed.

Rólunk | Médiaajánlat | ÁFF | Lapszemle feliratkozás | RSS
Powered by WordPress | Designed by: All Premium Themes Online. | Thanks to Top Bank Free Premium WordPress Themes, wordpress themes 2012 and Premium Themes