A kerékpáros közlekedés biztonsága – III/2. rész

A kerékpár világszerte egyre nagyobb szerepet játszik a közúti közlekedésben. A Távol-Keleten, valamint a fejlődő országok jelentős részében a közlekedést kerékpár nélkül elképzelni nem lehet – erről árulkodnak azok a képanyagok, melyek a kerékpárok százaitól, ill. ezreitől zsúfolt belvárosi utakat ábrázolják -, de a kerékpározás népszerűsége Európában is töretlen. Három részes sorozatunknak most a második részét olvashatják.

A kerékpáros közlekedés biztonságának alakulása az elmúlt öt évben

Közismert, hogy a kerékpárosok a közúti közlekedés legvédtelenebb képviselői közé tartoznak. Ők azok, akiknek közúti baleset esetén a ruházaton – és esetleg a hazánkban még nem kötelező fejvédő sisakon – kívül más gyakorlatilag nem védi a testüket, így náluk nem is a személyi sérülés bekövetkezése, hanem annak súlyossági foka a kérdés. Az EU elfogadott álláspontja szerint a kerékpárosok halálozási kockázata hétszer nagyobb, mint a személygépkocsi vezetőké (Forrás: ETSC, 2003).
A közúti közlekedés szabályait tartalmazó 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet (közismert néven KRESZ) legutóbbi, 2010. január 01-én hatályba lépett módosítása jelentős mértékben érintette a kerékpárosok közlekedését. A KRESZ módosítás egyrészt új fogalmakat és útburkolati jeleket vezetett be, másrészt pedig „liberalizálta" a kerékpáros közlekedés szabályait a kétkerekűek haladásának megkönnyítése érdekében (pl. egyirányú úton a forgalommal ellentétes irányú közlekedés, valamint buszsávban haladás meghatározott feltételek mellett).
Félő, hogy a szabályozás liberalizálása újabb veszélyforrások lehetőségét is magában hordozza, de ennek megerősítése, avagy cáfolata csak években mérhető, hosszabb időszak adatai ismeretében történhet meg. A kerékpározás előző fejezetben említett térnyerése sajnos a biztonsági kockázat növekedésével is járt. Ezt az állítást megerősíti a járműkategóriát érintő személysérüléses közúti balesetek számának elmúlt öt évi alakulása.
Általánosságban elmondható, hogy hazánkban a kerékpárosok által okozott személysérüléses közúti balesetek száma magas. A Központi Statisztikai Hivatal baleseti statisztikai adatai alapján az elmúlt öt évben a kerékpáros közlekedés biztonsága az általános trendtől eltérően, összességében véve attól kedvezőtlenebbül alakult.

1. ábra: A kerékpárosokat érintő és az összes személysérüléses közúti baleset száma (2005-2009.)

A táblázat adatai alapján jól látható, hogy a kerékpárosokat érintő – tehát a kerékpárosok által okozott, valamint a sérelmükre elkövetett – személysérüléses közúti balesetek száma a 2005. évi 3.353-ról 2009. végére 3.490-re, azaz öt év alatt 4,1 %-kal nőtt.

Az általános, tehát valamennyi közlekedői kategóriára vonatkozó trend ugyanakkor a személysérüléses közúti balesetek számának 14,1 %-os csökkenéséről számol be ugyanebben az időszakban. Megdöbbentő, hogy 2009-ben az összes személysérüléses baleset 19,5 %-a – azaz csaknem minden ötödik baleset – kerékpárost érintett. Ez a magas arány hűen érzékelteti a kétkerekű járművek hajtóinak fokozott közlekedési és sérülési (halálozási) kockázatát.
Egy másik fontos értékelési kategória a kerékpárosok által okozott személysérüléses közúti balesetek alakulásának a vizsgálata, mely a 2005. és 2009. között eltelt időszakban összességében ugyancsak kedvezőtlenül alakult.

2. ábra: A kerékpárosok által okozott személysérüléses közúti balesetek alakulása (2005-2009.)

A halálos és súlyos kimenetelű, kerékpárosok által okozott balesetek számának csökkenése kedvező ugyan, de a könnyű sérüléses balesetek számszerű növekedése, valamint ezen balesetek előfordulásának döntő aránya eredményezte azt, hogy öt év alatt a kerékpárosok által okozott személysérüléses balesetek száma összességében 8,8 %-kal nőtt (1.796-ról 1.829-re). A kerékpárosok által 2009-ben okozott 1.829 baleset azt jelzi, hogy az összes személysérüléses közúti baleset 10,2 %-ának hátterében kerékpáros jogsértő magatartás áll. Figyelemre méltó, hogy a személygépkocsi vezetők kivételével egyetlen más járművezetői kategóriánál sem fordult elő 10 %-ot meghaladó balesetokozási arány.
A statisztikai adatok sorában ugyanakkor kedvező, hogy a közúti balesetben meghalt kerékpárosok száma 2005. és 2009. között jelentős mértékben, azaz mintegy 32 %-kal csökkent (152 főről 103 főre). Ez azt jelenti, hogy 2009-ben az öt évvel korábbi időszakhoz képest nem kevesebb, mint 49 kerékpáros életét sikerült megmenteni. Ez az eredmény a mindenkori baleseti statisztikák legfontosabb területén, a halálos áldozatok számát érintően született.

3. ábra: Közúti balesetben meghalt kerékpárosok számának összehasonlítása a balesetben meghalt összes személyek számával (2005-2009.)

A teljesség érdekében ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez a jelentős mértékű csökkenés kis mértékben elmarad az általános hazai trendtől, hiszen a vizsgált öt esztendőben a közúti balesetben meghalt személyek száma ennél nagyobb mértékben, 35,7 %-kal csökkent (1.278 főről 822 főre). Tekintettel arra, hogy közúti balesetben 2009-ben összesen 822 fő vesztette életét, így a 103 kerékpáros áldozat mintegy 12,5 %-os részesedést jelez. Ez az arány elfogadhatatlanul magas, jóval nagyobb, mint azt a kerékpáros forgalom összforgalmon belüli részesedése indokolná.
A kerékpárosok által ittasan okozott balesetek alakulásában kifejezetten kedvezőtlen a kép, melyet a táblázat adatai is alátámasztanak. Annak ellenére, hogy a szeszesitaltól befolyásolt állapotban okozott összes közúti baleset száma 2005. és 2009. között 12 %-kal csökkent (2.583-ról 2.274 balesetre), addig a kerékpárosok 7,8 %-kal több közúti balesetet okoztak ittasan tavaly, mint a bázisévben. 4. ábra: Ittasan okozott kerékpáros balesetek számának összehasonlítása az összes ittasan okozott balesetek számával (2005-2009.)

Az elmúlt évben az összes 2.274 ittasan okozott közúti baleset 20,6 %-t okozták szeszesitaltól befolyásolt állapotban lévő kerékpárosok (468 balesetet). Ez azt jelenti, hogy 2009-ben átlagosan minden ötödik ittas közúti balesetet kerékpáros okozott. A tapasztalatok szerint, ha a kerékpárosok isznak, akkor azt bőségesen teszik. A balesetet okozó ittas kerékpárosok mintegy 2/3-ánál ugyanis 0,8 ezreléket meghaladó véralkohol értéket mértek.
A járművezetést megelőző szeszesital fogyasztás elterjedése sajnálatos módon valamennyi kétkerekű járműkategóriánál (a kerékpár mellett a segédmotoros kerékpár és a motorkerékpár esetében is) megfigyelhető. A kerékpárosok esetében – különösen vidéken – mégis sokszor „bocsánatos bűn"-nek számít, hiszen a kerékpáros ritkán okoz másnak személyi sérülést. A szeszesitaltól befolyásolt állapotban vezetők jellegzetessége, hogy többnyire – ha tehetik – nem főútvonalon közlekednek, lakott területen kívül (éjszaka, ill. rossz látási viszonyok esetén) pedig igen ritkán viselnek láthatósági mellényt, ami növeli a baleseti kockázatukat.
A felborulásos, pályaelhagyásos, ill. szilárd tárgynak ütközéses kerékpáros balesetek hátterében is többnyire az ittasság áll. A kerékpárosok által okozott személysérüléses közúti balesetek legfőbb okai között – az előfordulás gyakoriságának sorrendjében – az elsőbbség meg nem adása, az irányváltoztatás, haladás és kanyarodás szabályainak a megszegése, valamint a sebesség nem megfelelő alkalmazása (relatív gyorshajtás) említhetők. A 2009. évi kerékpáros balesetek okai az alábbiak szerint látható.

5. ábra: A kerékpáros balesetek okai 2009-ben

A fentiek alapján 2009-ben több, mint minden harmadik kerékpáros baleset (34,7 %) az elsőbbségadás elmulasztására vezethető vissza, míg az irányváltoztatás, haladás és kanyarodás szabályainak a megszegése 21 %-ban állt a balesetek hátterében.
A járműkategória jellegzetességét tükrözi, hogy az előzés szabályainak megsértése igen ritkán, az összes eset mindössze 2 %-ában szerepel baleseti okként (38 alkalommal).

Gégény István

Forrás: integratorforum.hu

Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed.

Rólunk | Médiaajánlat | ÁFF | Lapszemle feliratkozás | RSS
Powered by WordPress | Designed by: All Premium Themes Online. | Thanks to Top Bank Free Premium WordPress Themes, wordpress themes 2012 and Premium Themes