A Kék-zöld Duna és hajózása Szamárországban

Olvasás előtti beugró kérdés: Mi a különbség egy „politikus” és egy „tolvaj” között?

Egy politikus és egy tolvaj között az a különbség, hogy az elsőt én választom meg, a másik pedig engem választ ki magának. (Aki eltalálta egy géniusz! Mert ő az egyetlen, aki különbséget talált kettőjük között.) Azért aki megfejtette olvashat tovább….

 

szalma_botond

Aztán miért egy sértegetéssel kezdődik ez a mese? No, csak azért, amiért a címe is az, ami. Ugyanis a HAJÓZÁS – és a pályája a DUNA – egész egyszerűen egy kékre-zöldre vert alágazat és folyó, amit eléggé el nem ítélhető módon még rugdosnak is. És ez még egy mesében sem szép dolog!

Akkor menjünk szépen az üveghegyeken túlra, Szamárországba (ex. Magyarország, Magyar Köztársaság, Magyar Népköztársaság…)

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy rendszerváltás:

1989-1990: Boldog hajóépítők, tervezők, kikötősök, folyami hajósok, révészek, horgászok, csónakosok, evezősök és tengerészek, hiszen eljött az ő idejük is. Vége a napidíjért történő shelterezésnek,* nincs többé kontraszelektált főnök, éljenek a szakemberek és a szakmák, miénk itt a tér. Újra lesz professzionális hajózás és minden, mint Karácsonykor.

De megjött a gonosz banya álruhában és átkot szórt a fejükre: „Legyetek zöldek és privatizáljatok!”

És az átok fogott: Álzöld „Duma mozgalmárok megjelenése”: Dunaszaurusz, Papírtigris („C” variáns). Nosza, mentsük meg a békákat, kacsákat, ürgéket akciók.

1990-2005, a kijózanodás kora: A tengerhajózás lassan eltűnt az erdőből, állítólag a macska vitte el. A folyamhajózást amerikai és szerb segítséggel 10 év alatt kétszer ellehetetlenítik, a hajógyárak ingatlanüzletté válnak, a kikötők a teljesítményük 50 %-án működnek, majd szép csendesen elkel minden királylány aki „M” betűs. MÁV, MALÉV, MAHART (van, aki privatizációnak hívja ezt a kótya-vetyét, de őt már gyermekkorában félrevezették ezzel a mesével). Persze mire Csipkerózsika felébredt, őt is újra megölték. És majd kezdünk mindent elölről, de addigra mindent benő az erdő.

Közben az Ejrópai unióban szorgalmasan dolgoznak a törpék a bányában: Első és második Fehér könyv, Green paper, Blue paper, TEN-T folyosók, MARCO POLO, Hajóselejtezés, motorcsere, FLAVIA, RISING, NAIADES, PLATINA? DA-HAr, WANDA, RIS, Multimodal Corridors, SSS, Motorways of the Sea).

Az erdőben élő 13 közlekedésért „felelős” miniszter úr és az N+1 (ahol N >20) államtitkár hupikék törpikéi sem unatkoztak:
NFT I – NFT II, Új Magyarország FT, Országos Fejlesztéspolitikai koncepció, Országos Területfejlesztési koncepció, Nemzeti (lisszaboni) Akcióprogram, Konvergencia program, Széchenyi Terv.

Ezekből azért egy dolog mindig hiányzott: a hajózás tényleges támogatása! Széchenyi király egykori országában! És ez nem mese! Illetve ez nem igaz, mert papíron a Széchenyi Tervben 2030-ra ötször ekkora lesz az iparági súlyunk, mint ma. (Ez most 2% és kb.10% lesz, de ezt tudjuk be annak, hogy Grimm többet ivott a kelleténél, mikor a mesének ezt a részét írta.)

Ráadásul ebben a Széchenyi Tervben benne szerepelt végre a pálya karbantartása is, ami a hajózásnál a gonosz zöld törpök pechére a víz maga, illetve a mi pechünkre a zöldek kedvenc homokozója, ami a Duna.
Elő is jött minden bujkáló ellenforradalmárnak öltözött mesefigura az erdőből, és a csúnya zöld vasorrú banya barátjával és harcostársával az ombudsmannal együtt kiabált költő, író, műfordító esztéta és mindenki, aki tud úszni, de semmi köze a hajózáshoz és a közlekedéshez: „El a kezekkel Vietnamtól, illetve a mi Dunánktól. Mit keres a Dunán hajó az ágyikómban, ha egyszer béka is van benne, üvöltözték?”

Annyira jól sikerült az erdő lakóinak ijesztgetése a hajósokkal, a nagy romboló hajóikkal és az átváltoztatott rút Dunával, hogy Szamároszág mint az EU tagja féléves uralkodása alatt „szakmai” küldöttséget menesztett a szomszédokhoz BPE képében. A bátor küldöttség végül nemcsak a király koronáját adta vissza, hanem a szomszédokkal – akik 300 éve szorgalmasan üldözték az erdő lakóit – közösen tervezte meg a hetedhét országra szóló Duna – stratégiát is. Ebből a nagy riadalomban ugyan véletlenül kimaradt a Duna és a stratégia, viszont Piroska kosarából minden belekerült, még a Farkas által megevett nagymama főkötője is. Mert azért azt valljuk be, főkötőre nagy szükségünk van, ha munkát akarunk adni az erdő lakóinak.

Élt az országban, ott is a kerek erdő kellős közepén – ahonnan még a lökött színes nyúl kifelé jön, ha szólnak neki – egy bölcs bagoly, VITUKI volt a neve. Ez a bölcs bagoly kitalálta, mit kellene tenni a Dunával, hogy a banya ne óbégasson a haverjaival, ne öntse el az erdőt az árvíz, ne száradjon ki a feneketlen kút, valamint teremjen meg a kenyérre való, amiből még a tolvaj szarkának is juthat. Azt is tudta, hogy a végleges megoldást, a duzzasztást nem árulhatja el nekik, mert erre a varázsszóra a banya olyan éktelen visításba kezd, hogy megrepednek az üveghegy ormai. Talán 20 esztendőre elég lesz, ha sarkantyúkat építenek, pont olyanokat, mint amilyen a kiskakasnak van, aki még mindig a gyémánt fél krajcárját keresi, amit ellopott a török szultán ruhájába bújt ismeretlen bankár.

A királynak és az erdei bölcsek tanácsának annyira megtetszett a „prodzsekt”, hogy pénzt is szerzett, pont a fent említett bankár bankjától, majdnem 21 milliárd krajcárról volt szó. Ez irdatlan pénz annak, aki dolgozik. Annak, aki privatizál már nem, de az egy másik mese. A szorgos méhecskék és hangyák el is kezdtek dolgozni az ügyön. Kitalálták, lerajzolták mi legyen a folyóval, ami pont kettévágja az országot, és hetedhét országba lehet rajta tutajozni. Olyan tutajokkal, amik a folyóhoz illeszkednek, tehát már ezer éve is a tutaj illeszkedett a folyóhoz, és nem a folyó a tutajhoz. De ezt a banyán és barátain kívül minden erdőlakó már az első osztályban megtanulta, mivel ők figyeltek az órán, nem rohangáltak és rendetlenkedtek a jogaikat üvöltözve, mint azt az ál liberális közegben megszokták.

És akkor jött a derült égből a gumimaci, villámló bottal a kezében, Illés szekerén. Maga köré gyűjtötte a banyát, ombudsmant, anarchista barátaikat, és romba döntött minden tervet, valamint szétzilálta a bölcs bagoly fészkét (a szarka persze egyből rendkívüli és meghatalmazott nagykövetként elfoglalta). Mire az erdő lakói felébredtek a 21 milliárd krajcárt elköltötték bicikli utakra, amiben csak az volt a baj, hogy az erdőben mindenki gyalog, szekéren, vagy tutajon járt, és senki fia nem tudott biciklizni. Ráadásul a bicikli utakból nem terem makk, dió, mogyoró, kenyér és munka. De ez nem zavart senkit, csak a tutajozásból élő erdei családokat és a normálisan, évtizedekben előre gondolkodó és tervező erdőlakókat. Ugyan ők vannak többségben, de a zajkeltésük miatt még mindig tartanak a banyától és csapatától, akik most éppen Illés szekerén ülve örülnek a semminek.

Itt a vége, ne fuss el véle, mert ez sajnos egyáltalán nem mese!

Szalma Botond

 

forrás: logportal.hu

Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed.

Rólunk | Médiaajánlat | ÁFF | Lapszemle feliratkozás | RSS
Powered by WordPress | Designed by: All Premium Themes Online. | Thanks to Top Bank Free Premium WordPress Themes, wordpress themes 2012 and Premium Themes