A háromlábú szék harmadik lába

Az un. „zöld logisztika” fő célkitűzései között az egyik legfontosabb szempont a fenntartható fejlődés feltételeinek biztosítása az ellátási láncban, ésszerű kompromisszumra törekedve az élhető környezet szempontjainak figyelembe vételével.

Ugyanakkor eleget kell tenni a gazdasági hatékonyság és a társadalmi felelősség követelményeinek is. A logisztika alapfunkciói közül a tárolás, a termékek mozgatása rövid és hosszú távolságokra energiaigényes és egyre dráguló tevékenység. Az eddigiekben az ellátási lánc fő energiaforrása a kőolaj volt, melynek a folyamatok fenntarthatóságára és költségszerkezetére gyakorolt hatása a kétezres évek elejéig drámai problémák nélküli működést biztosított, a lassan emelkedő árakat ki lehetett egyenlíteni a működtetés egyre racionálisabb megszervezésével.

Azonban az utóbbi évtizedben az olajárak gyorsan emelkedtek túlságosan is magasra, optimista vélemények szerint, az olajkészletek egyelőre elegendőek. Ugyanezen banki elemzők legfrissebb véleménye szerint az olaj ára legfeljebb 90-100 dollár lehet 2010 első félévében, a második félévben azonban megfordul a trend, és 2010 egészére 72 dollár hordónkénti átlagos olajár valószínűsíthető. E vélemények kitérnek arra is, hogy a kormányok és jegybankok által végrehajtott globális gazdaságélénkítő intézkedések és a nulla környéki jegybanki alapkamat szintek nyomán 2009-ben a befektetők újra felfedezték a nyersanyagpiacokat.

Még mindig tapasztalható az olcsó olaj képzetének makacs „illúziója" amelynek gyökerét azoknál a piaci szereplőknél találhatjuk meg, akik a közel 150 dolláros árcsúcsot tekintik hivatkozási alapnak, ugyanakkor az OPEC 70 és 80 dollár közötti értéken tartja optimálisnak az olajárat. Ilyen alacsony olajár mellett az alternatív energiaforrások (szél- és a napenergia) nem jelentenek komoly versenytársat. Az OPEC szerint az aktuális olajár kielégíti a termelői és a fogyasztói oldalt egyaránt. Az OPEC jelenleg az összes kőolaj 60 százalékát termeli ki, ám a tartalékok több mint 80 százalékát birtokolja.

Nemrégen nagy vihart kavart és felrázta a piacot a Pentagon Összhaderőnemi Parancsnoksága (JFC) szakértőinek jelentése, mely szerint a világon 2015-ben már naponta 10 millió hordóval kisebb lesz a termelés a szükségesnél, a 2030-as években pedig, az akkori napi 118 millió hordós igénnyel szemben csak 100 millió hordót fognak kitermelni, ezért az Egyesült Államok programot indít a várható olajhiány következményeinek mérséklésére, eliminálására. A JFC számításai szerint a 2030-as évtizedben a világ energiaszükséglete 50 százalékkal lesz nagyobb a jelenleginél. Az amerikai katonai becslés szerint az elkövetkező egy évtizedben egyfelől nem az olajkészletek kimerülése, hanem az olajfúrótornyok és a finomító kapacitás elégtelen mennyisége lesz az alapvető gond, másfelől a kitermelhető olajkészletek termelési költségeinek növekedése tovább növelheti a nyersolaj árát.

A probléma hirtelen a középpontba került és súlya drámaivá nőtt. Nézzük példaként a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) korábbi becslését a jövő kőolajtermeléséről.

Egy, az IEA-ból kivált szakember szerint a valóság még rosszabb és az IEA-n belül is nő a kritikus hangot hallató szakértők száma. Véleményük szerint az IEA hivatalos információi a rövid távú pánik elkerülésére törekednek. Határozott véleményük szerint a valóságos ürülési ráta lényegesen meghaladja az IEA által publikált mértéket, a "peak oil" sokkal közelebb van, mint gondolnánk.

A The Oil Drum értékelése szerint már meghaladtuk ezt a pontot és egyre nyílik az olló a kereslet és kínálat között.

 

Lehetséges következmények
Amennyiben a ’peak’ valóban rendkívül közeli, vagy már meg is haladtuk és a világ energia igénye folyamatosan növekszik, akkor az utóbbi években tapasztalható trenddel komolyan kell foglalkozni a logisztikai folyamatok fenntarthatósága érdekében.

A jelenlegi és folyamatosan növekvő magas olajárak az olajtársaságoknak, a termelőknek és a finomítóknak előnyös. A finomítók kapacitáskihasználtsága nagy, készleteik kicsik, nyereségük magas, a könnyű és nehéz olajok feldolgozása esetén is. A növekvő energiaköltségeket a 2000-es évek közepéig a vállalkozások csaknem kétharmada a nyeresége rovására elszámolta, vagyis nem hárította tovább a fogyasztókra. Az olajárak emelkedése mindemellett minden esetben lenyomja a nem olajipari részvényárakat, valamint az államkötvények hozamait. Ha a vállalkozások nem tudják áthárítani a fogyasztókra a növekvő energiaköltséget, azaz költségeik növekednek, így bevételeik és profitjuk csökken, a gazdasági növekedés egy mérsékelt infláció mellett eleinte gyengébb lesz, azon túl pedig nem ismert a folyamatok kimenetele.

Az ellátási láncok működtetésében egyelőre tehát meghatározó jelentőségű a kőolaj, mint energiahordozó költsége. Egy 2006-os elemzés volt a kiinduló pontja a várható nyersolaj árak becsléséhez.

A 2006-ban (!) kivetített ár jellege erősen exponenciális, 2010-re kb 85-90 USD körüli árat valószínűsít. 2010 áprilisában a Baltic Exchange-en 85-86 USD-t mértek, ami májusban visszaesett 75 USD-re, tehát a trend felrajzolását az eltelt évek igazolták. Ez a jelleg 2013-ra 50%-al magasabb árakat mutat, 2015-re pedig a jelenlegi árak megduplázódását vetíti előre, melyet a felhasználók (szolgáltatók) már kénytelenek lesznek áraikban érvényesíteni, ha csupán ez a fajta energiaforrás áll rendelkezésükre, vagy működésük kritikussá válik.

Mondovics János
okl. gépészmérnök, okl. gazdasági mérnök

Forrás: tranzitonline.hu

Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed.

Rólunk | Médiaajánlat | ÁFF | Lapszemle feliratkozás | RSS
Powered by WordPress | Designed by: All Premium Themes Online. | Thanks to Top Bank Free Premium WordPress Themes, wordpress themes 2012 and Premium Themes